2015 májusában költözött cégünk, a CENTROMATIC a budaörsi repülőtér melletti irodaházba, mert a kelenvölgyi bérleményünket a tulajdonos eladta a fejünk fölül. Soha ilyen szép kilátásom nem volt korábbi irodáim ablakából: az ablakom előtt szálltak fel és le a repülőgépek, közöttük a legendás Li-2-es veterán gép, távolban a budaörsi hegyeket láthattam, sőt, északkeleti irányba nézve még a Gellérthegyben is gyönyörködhettem.
|
Ezt láttam az ablakomból |
|
Meg ezt |
|
És ilyen volt az irodám |
Az öt fős irodát aztán 2019 januárjában fel kellett adunk, mert három kollégától megváltunk, ezért egy szomszédos, kisebb irodába költöztünk át, de két hónap múlva tulajdonostársammal főállásban az
ERBE-ben kezdtünk dolgozni. Mivel azonban voltak még futó szerződéseink, megtartottuk mind az irodát, mind pedig a műhelynek és raktárnak használt földszinti helyiséget.
|
Az utolsó irodám Budaörsön |
Emlékszem, első ERBE-s munkanapom pont két éve, 2019. március 1-én, pénteken volt, negyed háromkor volt vége a munkaidőnek és boldogan siettem át a budaörsi irodába a cég ügyeit intézni. A régi helyemen biztonságban éreztem magam. Kellett is a második műszak, mert még egy melót meg kellett csinálnunk a MAVIR-nak, aztán egy komolyabb munkát a Dunamenti Erőműnek. Ez utóbbit már úgy csináltam, hogy már felmondtam az ERBE-nél, de még nem kezdtem el a munkát a
SCADANET-nél.
Az irodát másfél évig tartottuk még fenn, a műhelyt pedig még további fél évig. Megkezdődött az irodaház felújítása, építési terület lett az egész környék.
|
Irodaházunk, amikor beköltöztünk |
|
A kisépület már majdnem kész |
Az iroda kiürítése elég nagy meló volt, de sok mindent el tudtunk raktározni a műhelyünkben.
|
Irodám bontás közben |
|
És kiürítve |
Ma adtuk át a műhely kulcsait is, így megint lezárult egy szakasz az életemben: a budaörsi repülőtér mellett töltött hat év.
|
Műhelyünk, amikor még tele volt beépítésre váró műszerszekrényekkel |
|
Folyik a kiürítés és a selejtezés |
|
Átadásra kész állapotban |
A repülőtéren időnként filmeket is forgatnak. Emlékezetes volt egy náci felségjelű Ju-52 felszállása, amit sikerült is megörökítenem, ezzel búcsúzom a repülőtértől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése