Könnyű nyári lektűrként még Olaszországban kezdtem el olvasni Závada Pál Idegen testünk c. regényét. Még évekkel ezelőtt olvastam a Jadviga párnáját, ami nagy hatással volt rám. Aztán augusztus kicsit sűrű volt, félretettem a könyvet, egy hete vettem ismét elő.
Hamar rájöttem, hogy jóval súlyosabb kötetet tartok a kezemben, mint egy nyári olvasmány. Az első hibát ott követtem el, hogy nem kezdtem el írni a szereplőket és azok egymáshoz való viszonyát, így hamarosan kezdtem összezavarodni. Szerencsére a neten jó recenziókat találtam. Az alapszituáció az, hogy a második bécsi döntés, Észak-Erdély visszacsatolásának eufóriájában egy félig sváb, félig zsidó fényképész nő műteremlakásában összegyűlik egy társaság, mely egyre bővül, hajnalra már-már elérik a láncreakciót kiváltó kritikus tömeget. A társaságban képviseli magát a magyar polgárság összes archetípusa, a 30-as, 40-es évek Magyarországa szellemi irányzatainak minden képviselője. A regénybeli nevek mögött olyan valóságos nevek rejtőznek, mint Keresztury Dezső, Féja Géza, Szent-Iványi Domonkos, Koroda Miklós, Dienes Valéria, Erdei Ferenc, Berkesi András (magamtól csak Erdeire ismertem rá).
A szigorúan vett történet egyetlen délután és éjszaka játszódik, de flash-back/flash-forward technikával megismerjük valamennyi szereplő múltját és jövőjét, így a századelőtől az 50-es évek elejéig követhetjük hőseinket. Bár a regény elbeszélő jellegű, gyakran vált át a beszédmód egyes szám első személybe és többesszám első személybe, szinte az összes szereplő szemszögéből, a nézőpont-váltás gyakran mondaton belül is megtörténik! Így ismerteti meg és ütközteti a szereplők nézeteit az író, gyakran eredeti szövegek szó szerinti beidézésével.
És hogy ki vagy mi a címbéli idegen testünk: Mindig előjön a magyar történelemben, hogy vannak "nemzetidegenek", svábok, zsidók, kommunisták. A belső nézőpont viszont pont arra ébreszt rá minket, hogy ez az idegen test is mi vagyunk: őrzők és őrizettek egyszerre. Nemcsak nemzetünk dicsőségek, de szégyenteljes pillanataiban is ott vagyunk valamennyien.
Závadát manapság Esterházyval, Nádassal, Spiróval, Parti Nagy Lajossal és Kertész Imrével együtt szokták szintén "idegenszívűnek" beskatulyázni. Pedig Závada nem tesz egyebet, mint megismertet bennünket különböző nézetekkel, és ezeket hagyja ütközni. Nem foglal állást, csak tényeket közöl, viszont ezt rendkívül részletes forráskutatással teszi. A korabeli utcák, terek leírása éppúgy tökéletesen hiteles, mint a beszédmodor, a társasági kapcsolatok, a levelezések. Éppen ezért érdekes, hogy a fanyalgók Závada könyvében csak a mondanivaló hiányát leplező üres formalizmust látnak. Pedig nagy könyv, csak teljes odafigyelés és nyitottság kell hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése