Ha apámmal beszélek telefonon, és úgy veszi fel a kagylót: "Pál József", akkor azt szoktam felelni: "Itt is, akkor most valamelyikünk telefonbetyár".
Igen, régen voltak telefonbetyárok, nekünk is volt egy saját telefonbetyárunk 10-15 évvel ezelőtt, aki rendszeresen hívogatott minket, belekáromkodott a telefonba, obszcén üzeneteket hagyott az üzenetrögzítőn.
Mostanában a telefonbetyárokat felváltották az ügynökök, direkt marketingesek, de amióta Bori lányom pár hónapig telefonügynök volt, már rájuk sem tudok rosszat mondani, mindig türelmes vagyok velük.
Mindez egy tegnapi érdekes telefonbeszélgetésről jutott eszembe. Csörgött a munkahelyi vezetékes telefonom, ezt még nem sokan ismerik, általában mobilon hívnak. Mivel zömében a kollégáim vagy a hozzátartozóim keresnek ezen a számon, általában úgy veszem fel, hogy "Halló, tessék!", vagyis nem mondom előre a nevemet.
A vonal túlsó végén egy idősebb női hang: Jóska, maga az?
Mondom: Igen, parancsoljon.
Azt mondja: Adjon tanácsot televízió-vásárláshoz.
Lázasan gondolkodni kezdtem, kivel beszélek. Volt kolléganőim közül egyedül Marionnal magázódunk (mert ez olyan kedélyes), de ez más hang volt. A rokonokkal általában tegeződöm. Mindegy, majdcsak rájövök.
Elmondtam mindent amit a televízió-vásárláshoz el tudok mondani (ez nem sok), és úgy éreztem, most már nagyon gáz lenne megkérdezni, kivel is beszélek voltaképpen. Majdcsak szóba kerül egy közös ismerős, amin keresztül majd képbe kerülök, de nem.
A beszélgetés vége felé a nő azt mondta: Jóska, olyan idegen a hangja, ha nem ismerném a telefonszámát, azt hinném, nem is maga az.
Biztosítottam róla, hogy én én vagyok, majd gyorsan befejeztem a beszélgetést, mert ekkor esett le a tantusz, hogy a hölgy valószínűleg egy másik Jóskát keresett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése