Mackómnak volt egy asztala,
De eltűnt egyszer éjszaka.
És ami itt csakugyan nagy baj:
Reggelre se lett meg az asztal.
„Hova lett a jó kis asztalom!”
– És hasztalan vigasztalom.
Megyünk az asztalboltba,
Hol az asztalok állnak sorra,
Komoly asztalok, víg asztalok,
De mind másik – s mackóm konok.
Megkérdezem: Hát most mi legyen,
Ha ez se, meg ez se, meg ez se?
„Legyen újra tegnap este.
Akkor meglenne az asztalom,
S nem veszne el, állíthatom.”
Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben
Ez aranyos vers. Az az asztal, amit mi láttunk Gergővel (V. ker.) kisebb, és kerek. De virág még azon is volt. Úgy belemélyedtünk az alaptörvény olvasásába, hogy az őrnek kellett szólnia, hogy távozzunk, mert zárnak. :D
VálaszTörlés