Ti, kedves olvasók, akik még hisztek a véletlenekben, ahhoz mit szóltok, hogy édesanyám könyvjelzője halálakor az aktuálisan olvasott könyv alábbi mondatánál állt: "Hosszú idő után most érezte először, hogy ez az ország az ő otthona, és szereti az embereket, akik itt élnek. Ez a jó érzés egész úton végigkísérte..."
Moldova György A változások őrei című regénye volt anyám utolsó olvasmánya. Annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy én is elolvastam. A könyv valójában a Malom a pokolban című regény folytatása, annak lezárása, bár pont a főszereplő, Flandera János története marad lezáratlan.
A Malom a pokolbant nem tudom, hogy olvastam-e, de a belőle 1986-ban készült filmet egészen bizonyosan láttam, sőt, most újra megnéztem. Annak idején számomra két új színész is felbukkant benne: a Nagyesdát alakító Ráckevei Anna, és a Jánost játszó Funtek Frigyes. Ráckevei Anna jellegzetes hangjával Meryl Streep állandó szinkronhangja, valamint a Lyukasóra című televíziós irodalmi műsor/vetélkedő állandó szereplője Gyurkovics Tibor, Lator László, Lukácsy Sándor és Mácsai Pál mellett. Funtek Frigyes akkoriban nagy reménységnek számított, de nem sokkal a film forgatása után elhagyta az országot és Franciaországba költözött, jelenleg végleges hazatelepedésén gondolkodik.
Már a Malom a pokolban cím is rejtélyes. Mi a fenét jelenthet ez? Amióta Moldova regényei - így ez a könyv is - olvasható a Digitális Irodalmi Akadémián, könnyű rákeresni a "malom" szóra. Kiderült, hogy a címen kívül mindössze egyszer említenek meg benne egy malomtulajdonost. Valójában a "malom a pokolban" Vörösmarty Mihály Vén cigány című versének negyedik versszakában hangzik el, imígyen:
Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban?
Százötven éve foglalkoztatja az irodalomtörténészeket, hogy hogyan kerül egy malom a pokolba. A pokolbéli malom végül a hányattatott, sorsüldözött ember szimbólumává vált, így lett címadója Moldova regényének. Martinkó András irodalomtörténész viszont egy tanulmányában kimutatta, hogy szó sincs semmiféle pokolbéli malomról, ugyanis a "malom" szó a mondatban nem a "pokol"-hoz, hanem a "zokog"-hoz tartozik. A "Mi zokog mint malom a pokolban?" mondat korábbi értelmezése: "Mi zokog úgy, mint egy pokolban lévő malom?" helyébe ez a logikusabb értelmezés lépett: "Mi zokog úgy a pokolban, mint egy malom?"
A film is megpróbálja lezárni a főszereplő, Flandera János történetét, mégpedig úgy, hogy meghal benne. Ezzel szemben a regényben mindenki más hal meg, egyedül a szeretői ágyán keresztül egyre feljebb kapaszkodó Flandera nem. Ő bizony talán még a rendszerváltást is megélte, Moldova igazán megírhatná a történetét. Mondjuk a Változások őreinek befejezése is elég sematikusra sikeredett: Bíró és vádlott (Altschuler József sztálinista hadbíró és Károlyi Miklós arisztokrata származású reformszocialista) együtt esnek el a kerületi pártbizottság védelmében.
Azért Moldovát olvasva még egy több mint ötven éves regényben is talál az ember aktualitást: "Még sehol sem láttam olyan értelmiséget, mint ez, amely ennyire szívesen dicsekedett volna azzal, ami benne alacsonyrendű: kötődésével a primitív szokásokhoz, hajlamával az erőszakos megoldásokra, beleértve, sőt első helyre téve a fizikai erőszakot, azzal, hogy cinkos kacsintással csak zsoldosegyenruhaként visel magán mindenféle meggyőződést, még a kultúrát is. Nem, ebben az országban az általad elképzelt demokrácia nemhogy hadseregre, de még zászlóvivőkre sem akadna."
Moldova megmaradt az egyetlen kádáristának ebben a képmutató országban egyszerűen azért, mert ő Kádárban sohasem a forradalom véreskezű könyörtelen eltipróját, hanem a kisemberek gyámolítóját látta. A regénybeli arisztokrata származású Károlyi mondja: "A tisztesség, az elesettekhez való ragaszkodás nemcsak erény, hosszú távú befektetésnek is a legjobb, magasabbra visz, mint a világ legügyesebb taktikája."
Ez Moldova György örök ars-poétikája, és én nagyon tisztelem ezért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése