Tell Vilmos a ház sarkán

Biztosan álmodtátok már azt, kedves blogolvasók, hogy egy csoportban vagytok valahol, aztán egyre kevesebben vagytok, végül egyedül maradtok. Ilyesmit élhetett át édesanyám a Bimbó úti lakásban, amelyben 40 évet élt le, az utolsó hét évet egyedül.

A Bimbó úti ház sarkán maga Tell Vilmos egy számszeríjjal a vállán figyeli az utca forgalmát. Állítólag a ház építtetője egy svájci sörgyáros volt, ezért örökítette mag a svájci szabadsághőst. Sajnos nem találtam rá adatot, a házról is csak annyit tudni, hogy az 1910-es évek végén épült. A Dreher sörgyárba betársult svájci Haggenmacher Henrikről nem tudni, hogy építtetett-e házat az egykori Mész utcában (a Bimbó út akkoriban még egyenesen futott fel a hegynek a mai Ady Endre utca nyomvonalán, ezt a szakaszt egészen az Aranka utcáig Mész utcának hívták).

Régi címjegyzékeket bújva abban sem vagyok biztos, hogy a ház lakója volt-e a Meinl Gyula kávé- és teabehozatali vállalat egyik igazgatója, vagy egy szászrégeni fűszerkereskedő, az viszont egészen bizonyos, hogy Iharos Sándor a '70-es években a házban lakott. Iharos a magyar atlétika legnagyobb, és egyben legtragikusabb alakja volt. Abban az időben, amikor közép- és hosszútávfutásban még az európaiak labdába rúghattak, Iharos Sándor 12 világcsúcsot is felállított különböző távokon. Világversenyen viszont sohasem tudott nyerni, márpedig nekünk, magyaroknak csak az számít valamit, aki olimpiai bajnoki címet szerez. Iharos 1996-os haláláról (65 éves volt mindössze) még a Time magazin is megemlékezett.

A Bimbó úti lakásba négyen költöztünk be: anyai nagymamám és szüleim (1981-ben nagymamám 78 éves volt, és többször betegeskedett, ezért az összeköltözés mellett döntöttek) meg én. A nappalin és a hallon kívül pont négy kis szoba van, éppen jó volt nekünk. Szüleim lakásairól és az én lakásaimról már posztoltam korábban.

Nekem 1981, vagyis a beköltözés éve amúgy is mozgalmas évem volt: szakmérnöki diplomát, angol nyelvvizsgát és jogosítványt szereztem, valamint elkezdtem dolgozni a VEIKI-ben. Hamarosan épülni kezdett Lovas úti lakásom, 1986 tavaszán költöztem be, jó volt addig meghúzni magam a mamahotelben.

1986-tól már csak három lakója maradt a lakásnak, mely több felújításon is átesett: cirkófűtést kapott, fel lett újítva a fürdőszoba. Nagymamám Budán két régióban lakott: Óbudán (fiatalasszonyként és idős korában) és a Keleti Károly utca környékén (élete közepén a Budai László utcában és élete végén a Bimbó úton). Még megérte két nagyobb lányom születését, 1995-ben, 92 évesen ment el: rosszul lett, anyukám kórházba vitte, de még aznap meghalt.

Utolsó fényképem nagymamámról, amelyik a Bimbó úton készült.
1993-ban Borival (Mellette anyukám)

Apám 2010-11 környékén lett komolyabban beteg, addig még kórházban sem volt, legalább is az én életemben. Betegségéig még minden nap bejárt az Országos Szövetkezeti Tanácsban lévő irodájába, szervezett, cikkeket írogatott, önéletrajzi regényt írt. Egészségi állapotának romlása után már megszűnt ez a napi elfoglaltsága, és a telekre járás is egy re inkább a nehezére esett. 2010-ben otthonában kapta meg a szövetkezeti emlékérmet:

2010 július: apám az éremmel és az oklevéllel.

2013-ban, már a 92. életévét betöltve halt meg: a mentők kórházba vitték, de már a mentőben elhunyt.

2011 augusztusában, 90. születésnapján

Édesanyám úgy élt hét évig egyedül a lakásban, hogy egyedül gondoskodott magáról, és hévvel járt ki a szentendrei telkünkre. Csak második csípőprotézis-műtétje után, 2019 nyarától járt hozzá minden nap napi négy órát gondozónő, de ez 2020 tavaszán, a járvány első hullámakor abbamaradt, innentől én jártam fel édesanyámhoz. Ősztől heti háromszor négy órát volt vele segítő, egészen decemberi válltöréséig.

Igazi csajos kép 2019-ből: anyám lányával, két unokájával
és két dédunokájával

Utolsó hónapját már vele töltöttük: az ünnepek alatt nálunk volt, januárban pedig nővérem gondoskodott róla. 92. életévében otthonában érte a halál.

2020. novemberében, 91. születésnapján

A Bimbó úti lakás egykori lakói közül már csak én vagyok életben. Nagymamám (1903 - 1995), apám (1921 - 2013) és anyám (1929 - 2021) mind 92. évükben, vagy azt betöltve haltak meg, és nem kórházi magányban, hanem otthon, családi körben. Ha valami, akkor ez optimizmussal kell, hogy eltöltsön.