Parlament

Parlament

2018. június 1., péntek

Ignorance is power

Mivel is vigasztalhatná magát jobban az ember a választási fiaskó után, mint politikai szatírák olvasásával. De nem ám akárkik tollából, csakis a szatíra nagymestereitől, mégpedig a két Györgytől (nem, most nem a Sorostól), Moldovától és Spirótól. Mindkettőt születésnapomra kaptam, könyvfesztiváli felhozatal, 2018-as kiadás.
Moldova György nagyon sok műfajban képes remekművet alkotni. Komoly nagyregényt többet is olvastam tőle, a Szent Imre-indulót, az Elhúzódó szüzességet és tavaly a reformáció 500. évfordulója kapcsán a Negyven prédikátort, amiről posztoltam is. Láttam a Malom a pokolban című könyv filmadaptációját.
Moldova több szociográfiáját is olvastam, pl. a Tisztelet Komlónak címűt a bányászokról, vagy az Őrség panaszát.
De igazán Moldova szatíráit kajálta a nép. Egy-egy új könyv megjelenésekor hosszú sorok kígyóztak a könyvesboltok előtt a '70-es, '80-as években. Magam is valahányszor a IX. kerület megújuló házai között járok, keresem a 8888-as számú italbolt hűlt helyét, ahol még igazi ferencvárosi koktélt mérnek (egy rész rum meg két rész rum, de jól összerázva). A Rákos-patak mentén a Lakinger Béla zsebcirkálót fürkészem tekintetemmel (Hogy ki volt Lakinger Béla? Még ennyit sem tudsz? Hát ő volt az abádszalóki hős!).
A legújabb kötet címe Az új császár új ruhája, és nem nehéz rájönni, vajon kit is kell az új császárban tisztelnünk. Moldova György Seherezádé, Hans Christian Andersen vagy éppen Háry János bőrébe bújva meséli el nekünk egy képzelt ország, Havária utolsó három évtizedét. Nem nehéz ráismerni sem az országra, sem a mesék hőseire, I. János királyra (Kádár János), Angyall Józsefre (Antall József), Törpényi Gyulára (Horn Gyula) és persze Hektorra (Orbán Viktor), az új császárra. Soros Györgyöt mi másnak is nevezhetné, mint Sátán Györgynek. Nem árulok el titkot, hogy Moldova az egész rendszerváltási folyamatot egy humbugnak, hatalmi játszmának tartja, és amúgy moldovásan mondja el a véleményét a közelmúlt történetéről. Törpényi (Horn) Gyuláról például ezt írja:
"Törpényi belevetette magát a külpolitikába, megszerezte a különféle diplomáciai csoportosulások címjegyzékét, és sorra belépett mindegyikbe, Megpróbálta feltámasztani a régi közös monarchiát Havária és a szomszédos Óperencia között, ennek jegyében egy látványos tízórait szervezett a közös határon. Törpényi és az óperenciai miniszterelnök átvágta az elválasztó drótkerítést, ily módon utat engedve a keletburkus menekülőknek. Az eseményt egy kisebb baleset zavarta meg: Törpényi megvágta a kezét az ollóval. Hosszas diplomáciai vita alakult ki arról, hogy Havária vagy Óperencia fizesse az orvosi kezelés költségeit - végül világbanki segélyt igényeltek."

Spiró György is több műfajos szerző. Színházban először a Csirkefejeket láttuk tőle, de két éve a Kvartettről írtam egy posztot. Igazi nagyregényei a Fogság és a Messiások. A most olvasott Kőbéka című szatírájának hőse, Melák Kálmánka éppúgy egy nagyon egyszerű és nagyon ostoba, de éppen ezért nagyon szerethető figura, mint a hat éve olvasott Feleségverseny hősnője, Vulnera Renáta. Az irodalom és a filmművészet szereti az ostoba hősöket, gondoljunk csak Forest Gumpra, aki nemcsak megéli, de alakítja is az USA második világháború utáni történelmét. De hasonló hős az Isten hozta, Mister! című film félkegyelmű Mr. Gardener nevű szereplője (Peter Sellers utolsó alakítása), aki végül amerikai elnökjelölt lesz.
Miniszterelnök-jelölt lesz Kálmánka is a Kőbékában. Magyarországon már istenkirályság van, Kálmánka először a faluja ispánja lesz, de később felfigyel rá a állami ellenzék (akkor már az ellenzéket is a kormányzat "üzemelteti"), de érdeklődik iránta a kormánypárt is, a magyar, az amerikai, az orosz, a német, az izraeli titkosszolgálat, haverja lesz az ENSZ főtitkárának, alvó ügynök lesz az USA-ban, rabszolga Indiában, ápolt a Lipótmezőn. És persze minden szituációban felcsippenthetünk egy-egy igazi spirói gondolatot.
Amikor Kálmánka a Királyi Kollégium hallgatója, tanul retorikát is:
"A népet ordítással lehet csak befolyásolni. Nem szabad két-három alapállításnál többet gyömöszölni a fejébe, nem bírja és fellázad. Az alapállításokat csak tőmondatokban szabad közölni, már a bővített mondat is rongálja az eredményességet. Ha nem értik, hogy ez micsoda, nem baj, a lényeg: röviden és tömören. És ordítani, ordítani, ordítani. A szórendet megváltoztatni tilos. Rokon értelmű szavakat alkalmazni tilos. Ahogyan először elordították, pontosan úgy ordítsák el másodszor és századszor, a kampány végéig egyetlen vessző sem változhat. Sulykolni, sulykolni, sulykolni."
Kálmánka médiagyakorlatra is járt. Ott ezt tanulták:
"Ügyeljünk, hogy a rágalom legyen fülbemászó és nehezen feledhető. Az állításunk üsse át az ingerküszöböt, ami nálunk rendkívül magas. Nem baj, ha a becsületsértési pert évek múlva elveszítjük, sőt, tiszta nyereség, ha a per elhúzódik...Bármennyire csábító is, ha időközben jobbnak tűnő rágalmat találunk ki, fogjuk vissza magunkat, és maradjunk az első megfogalmazásnál. Bevésni, bevésni, bevésni! A rágalom első megfogalmazásán később változtatni tilos!"
De Kálmánka hasonlókat hall az amerikai elnökjelölési kampányban is:
"Amerika nagy! Amerikát nem adjuk el! Mi amerikaiak vagyunk! Amerika az első! Amerikát megőrizzük, hogy átadhassuk! Ígérem, hogy naggyá teszem Amerikát! Amerika volt, van, lesz! Isten Amerikával, mi Istennel!"
Kálmánka nemcsak térben, de időben is nagy utat jár be, így jut el az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe 1946-ban! Spiró sokat kutathatta az idén 150 éves, de 2007-ben bezárt OPNI történetét. A cselekményben egy másik időutazó, a Történész kalauzol végig bennünket. Bár nincs megnevezve, a regényben is megemlített 1960-as születési dátuma és hazánk II. világháború utáni politikatörténetében való jártassága alapján úgy gondolom, hogy a figura alapjául Szerencsés Károly történész szolgált. És lebbentsük fel a fátylat a regény címéről is: az a bizonyos kőbéka az OPNI kerti medencéjében adja át magát az enyészetnek pont úgy, mint az egész épületkomplexum, az intézet tudományos archívuma, vagy a Svábhegyi Szanatórium épülete.
Az OPNI kerti medencéje a kőbékával
Kálmánka regénybeli pályája azt igazolja, hogy a tudatlanság a legnagyobb hatalom:
"Mennél kevesebbet tudunk, annál színesebb, bűzösebb a hazugságrendszer, amelyet magunk, eleink és utódaink köré növesztünk. E láthatatlan hálóról minden igazság úgy pattan le, mint a Földet ölelő légkörről az ultraibolya sugárzás nagy része...A mese a mi egyetlen csápunk a valóság felé." (Spiró György)

"Jó reggelt gyerekek, ideje lenne felkelnetek, nehogy késő legyen majd" (Moldova György)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése