Még mindig a karácsonyi ünnepek keretében megnéztük a Kvartettet a Pesti Színházban. Anyám egyik karácsonyi ajándéka volt, négyesben mentünk el megnézni Katival és Borival.
Katival az első közös színházi estjeink egyike szintén egy Spiró György-darab volt valamikor 1989-ben, a Csirkefej a Katonában. Mi Törőcsik Marival láttuk, ő vette át a szerepet Gobbi Hilda 1988-ban bekövetkezett halála után. Tetszett a darab, azóta is gyakran idézgetünk belőle. Aztán pár év múlva a Vígben láttunk egy Spiró-féle zenés darabot (Másik János volt a zeneszerző), az Ahogy tesszük címűt. Ránk akkor nagy hatással volt, pedig rövid ideig volt csak műsoron. Mi akkor házasságunk elején voltunk, a darab pedig egy széteső házasságról szólt. Egyes jelenetei akkoriban jutottak eszembe, amikor egy éve kollégám elvált és albérletbe költözött. Segítettem neki hurcolkodni, és amikor lefektette a matracot a csupasz szoba padlójára, hogy most ő itt fog aludni, belém hasított, hogy úr isten, milyen sablonos helyzet, pont ezt láttam az Ahogy tesszükben. Azt a darabot is Marton László rendezte, akárcsak a mostanit. Meg is jelent az előadáson, mert valami tévéfelvétel is készült.
Spiró régóta a kedvenceim közé tartozik, több regényét is olvastam. A Fogság nálam a jelenkori legjobb nagyregények között szerepel, de szerettem a Tavaszi tárlatot is, a Feleségversenyről meg a Messiásokról pedig ebben a blogban is írtam posztokat. A tegnap látott darabban az döbbentett meg, hogy noha a szerző 1996-ban írta, 20 év után aktuálisabbnak tűnik, mint akkor. Igazán Spiró Györgyösen ábrázolja a magyarok örök gyanakvását, idegengyűlöletét, előítéleteit és összeesküvés-elméleteit. A darabbéli család is elutasítja a hálát és a segítő kezet, és nem kell nagy kódfejtőnek lenni annak a metaforának a megfejtéséhez, hogy a prolicsalád Magyarországot, az amerikai segítő pedig a nyugatot szimbolizálja.
Idézet a darab végéből, amikor a segíteni akaró gazdag amerikai végül e szavakkal távozik:
Hát, köszönöm a társalgást – jó volt – évek óta nem beszéltem ennyit – ebből most évekig megélek – Nevet. Jó, hogy visszajöttem – végre tudom, honnan – és hogy hova nem kell –
Úgy tűnik, 12 év uniós tagság után kezd betelni velünk a pohár. Mai hír, hogy Brüsszelben már az EU szétesésének dátumát is tudni vélik. A nyugatnak elege lett a perifériából, nélkülünk alakítanak egy szorosabb szövetséget. És ezzel kapcsolatban mit olvashatunk a Feleségversenyben (Spiró György 2011-ben írta):
Ekkor azonban Európa több országában mohamedán nyomásra részlegesen vagy egészében bevezették a Száriját. A magyar szélsőjobb erre való hivatkozással ismét beadta az indítványát, és már-már diadalt is aratott, amikor az EU – az Európai Unió – Magyarországot több más kelet-európai országgal együtt kizárta az Unióból. A liberálisok és a konzervatívok a szélsőjobb indítványt ismét leszavazták. Megalakult a NYEU – a Nyugat-Európai Unió – mintájára a KEU – a Kelet-Európai Unió –, de abba minket nem hívtak meg, illetve eleve nem akartunk a tagja lenni, minthogy a szomszédjaink tagok lettek. A lengyeleket hívták, de ők szintén nem akartak belépni, hangoztatván, hogy a lengyelek minden égtáji meghatározottság nélkül európaiak. A magyar–lengyel államszerződést sokáig tárgyalták. A lengyelek a Szárijára emlékeztető, középkorias törvénykezést szerették volna bevezetni a máglyahalál és a vízpróba elismerésével együtt, aminek a magyar kormány ellenállt, így a lengyelek végül a NYEU-ból önként kiváló Írországgal létesítettek katolikus államszövetséget, eszmei királynak megnyerték a mindenkori pápát, fővárosuknak Vatikánváros számít, hivatalos nyelvük pedig a latin, de magánérintkezésben a lengyelt, az angolt, az írt és az olaszt is használhatják.
Hátborzongató ez az öt évvel ezelőtt írt prófécia, nem? Nyilván nem véletlen, hogy 2014-ben Marton László színpadra állította a Kvartettet. A darab végén a távozó vendég után az Öreg hosszasan matatva zárja be a lakás ajtaját: először a vasrácsot, majd az alsó és felső zárat, végül a hevederzárat. Az asszony leül és enni kezdi a már kihűlt mákos tésztát.
Mert nekünk így is jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése