A vörösiszap-katasztrófával kapcsolatos felmentő ítéletről jutott néhány gondolat az eszembe.
Az első gondolatom az volt, hogy nem ez az első olyan ítélet, amelynél a közvélemény teljesen másként vélekedik az ügyről, mint a bíróság. A problémám ezzel csak az, hogy mintha egyre gyakrabban fordulna elő, hogy a politikusaink a néphangulatot meglovagolva mondanak véleményt bűnügyekről vagy bírósági ítéletekről.
Tavaly tavasszal a miniszterelnök ismét megfontolásra ajánlotta a halálbüntetés bevezetését a közvéleményt erősen felkavaró kaposvári gyilkosság után. Meg is ugrott a népszerűsége, hiszen tényleg "meg kell védeni a magyarokat a gyilkosoktól". Hasonló politikusi megnyilvánulás volt a Rezesova-ügyben is: amikor a közúti balesetet okozó milliomosnőt kiengedték az előzetesből, maga Rogán Antal követelte a döntés felülvizsgálatát. Vissza is vitték pár nap múlva Rezesovát a börtönbe, persze tagadva, hogy politikai nyomásra.
Most a vörösiszap-ítélet kapcsán követelték kormánypárti politikusok a felmentő ítéletek megfellebbezését.
Csakhogy ez, kedves blogolvasók, nettó populizmus. Nemcsak arról van szó, hogy rombolja az igazságszolgáltatás tekintélyét, ha népszerűségért cserébe kormánypárti oldalról vonnak kétségbe bírói ítéleteket, de ez egyúttal szabad folyást enged az előítéleteknek és a bosszúvágynak.
Az ügyvédek szeretik az egyszerű példákat, hadd mondjak én is egyet. Tegyük fel, hogy autóm kereke kitörik, az autó felszalad a járdára, elgázol egy járókelőt, aki a baleset miatt kerekesszékbe kényszerül és munkaképtelenné válik. Az objektív felelősség adott, hiszen az én általam vezetett jármű okozta a maradandó sérülést, így a károsult egy polgári perben magas kártérítést követelhet, amit minden bizonnyal meg is ítélnek neki. A gépjármű-felelősségbiztosításom terhére a biztosító fizetni kénytelen, esetleg további polgári peres úton próbálja a felelősséget továbbhárítani.
De mi van a büntetőjogi felelősséggel? Ha sikerül bebizonyítani, hogy a kerék kitörését valakinek a bűnös gondatlansága okozta, akkor a bűnösség megállapítható. Például az adott útszakaszon a megengedett sebességnél gyorsabban haladtam. Nem vittem el az autót az utolsó esedékes műszaki vizsgára. A szakszervizben nem a megfelelő anyagot használták fel. A legutolsó útfelújításnál szakszerűtlenül foltoztak be egy kátyút. Könnyen lehet azonban, hogy a büntető ügy felmentéssel zárul, nem sikerül senkinek a felelősségét megállapítani. A közvélemény joggal háborodik fel: nyomorékká vált valaki, és nincs bűnös!
Hasonló történt a vörösiszap-katasztrófában is, csak persze jóval nagyobb volumenben, hiszen tíz halálos áldozata és irgalmatlan nagy anyagi kára volt Magyarország legnagyobb ipari balesetének. Az eltelt több mint öt évben számos polgári per a károsultaknak fizetendő jelentős kártérítési összeg megítélésével zárult. Hogyan lehetséges, hogy mégsem sikerült bűnöst találni?
Hát úgy, hogy minden jelentősebb kockázattal járó folyamatban felelősségelosztó rendszerek működnek. Számos hatóság engedélyét kell beszerezni, a hatóság az engedélyeket szakértői vélemények alapján adja ki, a folyamatok működtetésének minden egyes lépése szigorúan szabályozott és ellenőrzött, az egyéni döntéshozatal lehetősége csak nagyon szűk keretek között marad meg. Egy ilyen rendszerben az üzemeltető továbbhárítja a felelősséget a hatóságra, a hatóság a szakértőkre, a szakértők az alkalmazott szabványokra. Csak akkor lehet felelősséget megállapítani, ha van olyan résztvevője a folyamatnak, aki bizonyíthatóan eltért az előírásoktól, és ez az eltérés bizonyíthatóan elvezetett a katasztrófához. Ha lett volna egy gátőr, aki észlelte a szivárgást, de nem jelentette, ha a tárolókazettát a megengedettnél magasabb szintre töltötték volna fel, ha a tárolt anyag lúgosabb lett volna a megengedettnél, ha a létesítmény hatósági felülvizsgálatát nem végezték volna el időben, ha a tervezők nem vették volna figyelembe az érvényes építési szabványokat. Ha, ha, ha. Úgy tűnik, a kolontári tragédiában nem sikerült büntetőjogi értelemben vett felelőst találni, de ez még nem jelenti azt, hogy ne kellene azon gondolkodni, hogy hogyan előzhetők meg hasonló balesetek a jövőben.
Aki már került kapcsolatba minőségirányítási rendszerrel - márpedig szinte minden magyar termelő cég működtet ilyet - az tudja, hogy a rendszer egyik legfontosabb eleme a visszacsatolás, a hibák kiértékelése, feldolgozása és a rendszer módosítása.
És ez az, amiről jóval kevesebbet beszélnek az ilyen ügyek kapcsán. Hiszen hogyan is beszélhetnénk a szakhatóságok felelősségéről, ha épp most készülnek mintegy hetven szakigazgatási szervezet felszámolására, minisztériumokba való beolvasztására. A szakigazgatás önállóságának megszűntetése nem hiszem hogy jó hatással lesz az objektív szakszerűségre. Lehet, hogy gyorsabban kap meg majd minden engedélyt egy állami beruházás, de nem is lesz olyan alapos a döntés, mint korábban.
Én nem szeretnék még egy Kolontárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése