Az utolsó előadás

Imeritek Bogdanovich híres filmjét, Az utolsó mozielőadást? A film az ifjúság elmúlását és az amerikai kisvárosi életforma végérvényes megváltozását mutatja be drámai erővel ( a film '72-ben három Oscart is elhozott). Na, ennek a filmnek a fílingje kerített hatalmába tegnap, amikor megnéztük Petra lányunk utolsó szereplését, fellépését a Szilágyi Erzsébet Gimnázium hagyományos Erzsébet napi gáláján (oké, lesz még szalagavató meg ballagás, de azok már nem tekinthetők klasszikus értelemben vett szerepléseknek).

Szokás mondani, hogy a gyermeknevelés a legtisztább öröm forrása. Ezen belül pedig különös helyet foglal el a gyermekek szereplése, különféle rendezvényeken való fellépése. Ebben a tekintetben zárult le számunkra, mint szülőkre egy korszak.

Huszonhat éve lehetünk büszkék valamelyik gyerekünkre, hogy milyen ügyesen szerepel, hogy ő volt a legügyesebb, lám, viszi tovább a génjeinket. (Családi legenda, hogy Bori egyik szereplésénél meg mertem dicsérni egy másik kislányt. Bori méltatlankodva: De apu, mindenki a saját gyerekére mondja!) 

Bori lányunk bölcsődei ballagása 1995-ben nyitotta meg a szereplések sorát, utána aztán megállás nélkül jöttek a fellépések és szereplések:

• Óvodai és iskolai karácsonyi műsorok és évzárók. Ebbe a sorba tartoznak az iskolák évenként megrendezésre kerülő műsorai, pl a Kosztolányi nyolcosztályos gimnázium - ahová Bori négy évig, Orsi egy évig járt - a költő születésnapján megtartott előadásai, melyen Bori már hatévesen szavalt, később pedig Buckner Szigfrid kiérdemesült cirkuszi oroszlánt alakította a Négyszögletű kerek erdőből. A Lisznyai a Szent Imre Gimnázium dísztermét bérelte ki rendszeresen, a Szilágyi Gimnáziummal pedig léptek fel a lányok már a MOM Kulturális Központon kívül a Fővárosi Művelődési Házban, a Hagyományok Házában, sőt, 20 évvel ezelőtt a Vígszínházat is kibérelték. 
  
• Mindhárom lányunk zenélt (Orsi csak rövid ideig), és a szokásos zeneiskolai koncerteken kívül egyéb fellépéseik is voltak. Játszottak kiállításmegnyitókon, önkormányzati rendezvényeken, Bori és Petra még a Zeneakadémián is játszott. A Szilágyi Gimnázium évenkénti karácsonyi koncertjén is rendszeres fellépők voltak a lányok. Petra zongorázását már több korábbi posztomban bemutattam.
• Bori és Orsi jártak zenés tornára Gilicze Marika nénihez, Petra pedig balettre Nóra nénihez, ezek is számos fellépésre adtak lehetőséget. Petráék a balettcsoporttal rendszeresen felléptek a Bálint Házban is, például ezen a videón. Bori a táncot tovább is folytatta, 17 évesen beiratkozott a Madách Táncstúdióba, évenkénti fellépéseik hol a Stefánia úti Tiszti Kaszinóban, hol a Thália Színházban voltak, íme az egyikről itt egy felvétel. A szalagavatóra Borinak és Orsinak is jól jött a tánctudás, íme Orsiék osztálytánca a szalagavatón.
• Színjátszás persze nemcsak az iskolai ünnepségeken volt, de például különféle nyári táborok zárórendezvényein is. Orsi és Bori több alkalommal voltak a Nemzeti Múzeum által szervezett történelmi játszótáborban, minden alkalommal más-más tematikával: római kor, lovagkor, Mátyás király kora. Az utolsó napon mindig egy-egy történelmi játékot adtak elő. Petra több alkalommal volt a "Búzaszemek" nyári színjátszó táborban, a tábor végén szintén előadással lepték meg a szülőket. Orsi több évig járt a Marczibányi térre a "Kaktusz" drámaszakkörre, ezen a linken látható egyik előadásuk.
• Bori éveken keresztül tai-chi-zett, versenyeken is indult, országos második is volt! Többször voltunk a versenyén nézők. 

Ennyi nosztalgiázás után posztom végére beteszek egy rövid ízelítőt lányaink első szerepléseiről.

Petra utolsó szerepléséről megint eszembe jutott az a Cserháti Zsuzsa-dal, melyben azt énekli, hogy komolyabban kéne már venni azt a kurva időt.