Parlament

Parlament

2021. november 12., péntek

Átállások

Olvastam, hogy a héten volt 80 éve, hogy Budapesten átálltunk a jobboldali közlekedésre (a rendeletet már július 6-án életbe léptették, de Budapesten csak november 9-én került sor a tényleges átállásra). Édesapám egyetemista és Győrffy-kollégista volt ekkor, és diáktársaival kimentek a pesti éjszakába megnézni, hogyan zajlik az éjféli átállás. A gépkocsik száma persze nagyságrendekkel volt kevesebb a mostaninál. A kötött pályás közlekedés csak fokozatosan fordult át, így például a millenniumi földalatti még a gyerekkoromban fordítva járt, csak az 1973-as vonalhosszabbításkor váltott irányt. Néha még most is rossz lépcsőn megyek le, ha kisföldalattival utazom.

Európában legkésőbb Svédországban álltak át a jobboldali közlekedésre: 1967-ben, még emlékszem rá gyerekkoromból, mutatták a tévében. Európában még Cipruson, Máltán, valamint az ír és a brit szigeteken közlekednek a bal oldalon. Állítólag az argentinok azért veszítették el a Falkland-i háborút, mert az ott élő pár tucat brit nem volt hajlandó elfogadni, hogy mostantól jobboldalon kell közlekedni.

De az én életemben nemcsak a közlekedésben voltak nagy átállások. Itt van például a villamosenergia-szolgáltatás. Kezdetben 100V-os egyenfeszültségű vagy 110V-os váltófeszültségű elektromos hálózat volt Magyarországon, eléggé széttagolt körzetekkel, ami nem állt össze országos hálózattá. Az egyenfeszültség fokozatosan kiszorult, és a 110V-ot folyamatosan vette át a 220V-os hálózati feszültség. Ennek az az indoka, hogy magasabb feszültségen kisebb áram folyik, a hálózati veszteség a feszültség négyzetével csökken. Persze az átállás az országban évtizedekig tartott, Budapesten, a II. kerületben, ahol mi laktunk, valamikor a '60-as évek elején került rá sor. Jól emlékszem, hogy a lámpákban az izzókat már napokkal korábban ki kellett cserélni 220V-osakra, ezek 110V-on sokkal kisebb fényt adtak. A rádiónkban és lemezjátszónkban volt 110V/220V átkapcsoló, más háztartási eszközünk pedig talán nem is volt.

Kevesebben tudják, Hogy a '90-es években a nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez való kapcsolódáskor is volt egy kisebb korrekció a hálózati feszültségben: a háztartásokban az egyfázisú hálózatokban 230V-ra tértünk át, ez a háromfázisú ipari áramnál 400V-ot jelent. Ehhez a kis mértékű módosításhoz persze nem kellett készüléket cserélni.

Aztán itt van a városi gázról földgázra történő fokozatos átállás. Mi a Zsigmond téren az óbudai gázgyárból kaptuk a kőszénből előállított városi gázt (régies nevén "légszeszt"). Ez az üzem 1913-ban kezdte meg a termelést és 1988-ig működött. Ma is megvan csodálatos épületegyüttese: a kátránytornyok, a víztorony, az óraház és az áramelosztó. Helyre lett állítva, a Graphisoft-park működik mellette. de az épületek üresen állnak, hasznosításra várnak. Amikor 2007-ben Bécsben töltöttünk pár napot, voltunk az egyik bécsi gázgyárban, a Gasometer-ben, melyben üzletek, éttermek és kulturális intézmények vannak.

A bécsi Gasometer 2007 márciusában
Az óbudai gázgyár napjainkban

Nálunk a '70-es évek első felében történt meg a földgázra való átállás: itt is napokkal korábban kicserélték a dűzniket a gázkészülékekben (volt egy gáztűzhelyünk, két hősugárzónk, egy gázbojlerünk és egy cserépkályhába épített Héra gázégőnk).

Aztán emlékeztek-e a budapesti telefonszámok bővítésére? 1988-tól az addigi hatszámjegyű fővárosi telefonszámok - az igények növekedése miatt - hétszámjegyűek lettek. A mi 153-014-es telefonszámunk elé is egy 1-est kellett onnantól tárcsázni, és a telefonok vonalhang helyett ezt a monoton ismétlődő szöveget adták: A budapesti számok hétszámjegyűek!

Televízióinkkal is több átállást kellett megérnünk. A legősibb televíziókban - ilyen volt a mi Videoton gyártmányú középképernyős Favorit tévénk - csak egy 12 csatorna kiválasztására alkalmas csatornaváltó volt, mely a VHF sávban 47-68 MHz között sugárzott adások között tudott váltani. Volt összesen egy magyar adó, nem is értettük, minek van a csatornaváltó. Aztán amikor 1973-ban megindult a rendszeres sugárzás a Magyar Televízió 2-es csatornáján, azt egy másik hullámsávban, az UHF-en kezdte meg (471,25-855,25 MHz). A régi tévékhez adaptert kellett használni, mely az UHF frekvenciát lekeverte a VHF tartományba. A tévé 2-es csatornáján kezdtek el rendszeresen színes műsorokat sugározni. A Magyar Televízió első színesben forgatott tévéfilmje az 1986-ban készült Koppányi aga testamentuma volt, melyben már játszott osztálytársam, a Kossuth- és Príma Primissima-díjas Szirtes Ági is. Egyébként színes tévém előbb volt, mint a szüleimnek: 1986-ban vásároltam egy Hitachi-képcsöves Videotont, a focivébét már azon néztem.

A televíziózás második nagy áttérése az analóg műsorsugárzásról a digitális sugárzásra történő átállás volt, mely 2013-ban fejeződött be. Persze ezt sem úsztuk meg adapter nélkül, de szerencsére az átállással egy időben zajlott a lapos tévék forradalma, így a doboz-tévét akkor is kicserélték az emberek, ha egyébként kutya bajuk nem volt, így tettünk mi is

A rádiózás csak ennél kisebb megpróbáltatáson ment keresztül. Az átkosban az URH rádiók a 65,8-74 MHz tartományba eső OIRT sávban működtek. Később már lehetett olyan rádiókat is kapni, amelyek átkapcsolhatók voltak a nyugati normás CCIR sávra (87,5-108 MHz). Magyarország a rendszerváltozás után tért át folyamatosan a CCIR tartományra, de egy-két magyar adó még megmaradt a régi frekvencián, pl a parlamenti közvetítéseket sugárzó Kossuth, ezért aztán az autórádiómhoz olyan adaptert kellett használnom, amely a régi keleti normát keverte fel az új nyugati norma frekvenciasávjába. A rádiózásban Magyarországon a digitális adás, az úgynevezett DAB megmaradt kísérleti fázisban, és tavaly - nem sokkal a Klubrádió frekvenciától való megfosztása előtt - azt is megszűntette az NMHH.

Hát ennyi minden átállás jutott eszembe a 80 évvel ezelőtti forgalmirend-változásról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése