Parlament

Parlament

2021. november 9., kedd

Tizenegy több mint három

Posztom címe megegyezik Galgóczi Erzsébet kisregényének címével, amit magyarórán vettünk nem sokkal érettségi előtt, '73-ban vagy '74-ben. Galgóczi, aki egyébként Gobbi Hilda élettársa is volt (remélem 18 éven aluliak nem olvassák ezt a posztot) egy valós eseményt, egy ózdi bányaszerencsétlenséget dolgozott fel ebben a novellában: a szénbányában tűz üt ki, csapdába esik 14 bányász, ebből három a vágat egyik végében, tizenegy pedig a másikban. A tűz a nagyobb csoport felé terjed, de a légáram megfordításával megmenthető a tizenegy, ha feláldozzuk a hármat. A mentőparancsnok így is cselekszik, mert a protokoll is ezt írja elő. Csakhogy a három áldozat között van a mentőparancsok szeretőjének a férje is, ezért felmerül a gyanú, hogy a tűz megfordításában személyes indíték is közrejátszott.

Ez a kisregény - amiből film is készült - számomra azóta alapműnek számít: annak az esetnek a példázata, hogy döntéseinknek súlya van, és minden döntés hordoz etikai tartalmat is. Egy hasonló döntési szituációról írtam egy Dragomán-novella kapcsán is, amelyben egy önvezető autó algoritmusa dönt életről és halálról. De nem kell messzire menni: a járvány idején még hazánkban is kerültek Covid-osztályok olyan helyzetbe, hogy választaniuk kellett, melyik beteget tegyék lélegeztető gépre.

A hétvégén Ferdinand von Schirach Terror című drámáját láttuk a Katonában, ahol az alapszituáció nagyon hasonló: Egy terrorista eltérít egy repülőgépet fedélzetén 165 utassal, és egy hetvenezer nézővel zsúfolt stadion felé irányítja. A vadászrepülő-kötelék parancsnoka nem kap parancsot az utasszállító gép lelövésére, de végül mégis megteszi ezt a lépést. A gép lezuhan, az utasok meghalnak, a stadion nézői megmenekülnek. Perbe fogják, és a darab végén a nézőknek, mint esküdteknek kell szavazniuk, hogy felmentik-e a pilótát.

A darabban minden érv elhangzik a pilóta döntésének jogossága ellen és mellett. Megemlítik a klasszikus példát, az elhíresült "Trolley problem"-et: egy elszabadult vasúti kocsi egy utasokkal tömött személyvonat felé robog. Egy váltókezelő - látván a közelgő tragédiát - átirányíthatja a kocsit egy mellékvágányra, ahol pályamunkások dolgoznak: sok utas életét megmentheti néhány pályamunkás feláldozásával. Tizenegy több mint három. De vajon megteheti-e. Az emberek többsége igennel válaszolna. De van ennek a dilemmának egy alesete, a "Fat man dilemma": egy - a sínpálya mellett álló nagyon kövér embert a sínekre lökve a vasúti kocsi kisiklatható. De ezt már senki sem tenné meg.

A mi előadásunkon kb 25%-75% volt a szavazati arány a pilóta felmentésének javára. Bevallom, én az elítélés mellett szavaztam, akárcsak Kati vagy Bori. Mi úgy gondoltuk, azért vannak a törvények, azért vannak a törvényeket alkalmazó operatív parancsnokok, hogy a vadászpilótának ne kelljen ilyen súlyos döntést magára vállalnia. Társadalmunk úgy van berendezve, hogy porlasztja a felelősséget, és olyan nagy tűzerejű fegyvert, mint egy vadászrepülő, nem bíz egyetlen ember döntésére. Abban a beszűkült döntési helyzetben, amelyben ilyenkor egy vadászpilóta van, nem rakható ekkora felelősség a vállára.

A darabot szerte a világon játsszák, minden előadáson összeszámolják a szavazati arányokat, és lejelentik a terror.theater oldalnak, ahol országok, színházok és előadások szerinti bontásban megnézhetők a szavazati arányok. Az oldalon zöld karika jelzi azt, ahol minden előadás felmentéssel végződött. Ilyen Franciaország, Spanyolország, Anglia. A sárga karika azt az országot jelzi, ahol volt olyan előadás, amelyiken az elítélők voltak többségben, ilyen ország hazánk is, bár nálunk 122 előadásból egyszer született elmarasztaló ítélet. Vörös karika ott van, ahol az elítélő előadások voltak többségben. Egyetlen ilyen ország van: Japán. Ennek talán kulturális oka lehet: valószínűleg Japánban tradicionálisan törvénytisztelők és szabálykövetők az emberek. Kínában is rezgett a léc: 24 előadásból 13 végződött felmentéssel. A világarány egyébként 26,7%-63,3% (durván egyharmad-kétharmad) a felmentés javára. Hiába, a szabályszegőkben még mindig szeretjük meglátni a hétköznapi hőst.

Szeretem a tárgyalótermes darabokat: Tizenkét dühös ember, A vád tanúja, Zendülés a Caine hajón.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése