1:1 az új 6:3

1953 Katalin napja más volt, mint a többi. A magyar labdarúgó válogatott, a híres Aranycsapat otthonában, a londoni Wembley stadionban 105 ezer néző előtt 6:3 arányú vereséget mért a korábban még hazai pályán soha ki nem kapott angol válogatottra. Azóta ez a 6:3 ugyanúgy a magyar legendárium része lett, mint a Rákóczi-szabadságharc, a 48-as szabadságharc vagy az 56-os forradalom. Ez annyira így van, hogy tavaly az adófizetők pénzét szipolyozó állami seggnyalonc cég, az Alapjogokért Központ által készített, a nyilas időkre hajazó Igazság, erő felemelkedés című propagandafilmjében is a magyarok dicsőségei között 48 és 56 közé van beiktatva a 6:3.

Szüleim lakását ürítjük ki, és rábukkantam az évszázad mérkőzéséről megemlékező Ludas Matyira. Mindjárt itt van, hogy miért 6:3-ként vonult be a magyar legendáriumba, amikor a mérkőzéseknél mindig a hazai csapat eredményét írjuk előre, vagyis helyesen Anglia-Magyarország: 3:6. '54 májusában a nemrég felavatott Népstadionban megvolt a mérkőzés visszavágója is, itt egy 7:1-es zakót kaptak az angolok, hogy aztán alig több, mint egy hónap múlva bekövetkezzen a berni lázálom.

A németek 6:3-ma a Bernben az '54-es vébé döntőjében Magyarország ellen kiharcolt 3:2-es győzelem volt. A "berni csoda" óta tart a német labdarúgás diadalmenete, "Wir sind wieder wer!" (ismét vagyunk valakik!), emelték fel bús germán fejüket.

Azért a magyar labdarúgásnak továbbra is voltak szép korszakai, jelen voltunk az '58-as, '62-es, '66-os, '78-as, '82-es és '86-os világbajnokságon is. Aztán kész, vége. Igazából nem is volna olyan nagy tragédia, hogy 36 éve nem jutottunk ki a vébére, hiszen valóban közben a világ - nem kis részben magyar labdarúgó-edzők segítségével - megtanult focizni. Korábbi nagy múltú focinemzetek, mint pl. Ausztria, ugyanúgy a vert mezőnyben vannak, mint mi. A baj az, hogy miniszterelnökünk focimániás, és pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve próbálja felemelni a magyar labdarúgást.

De mintha a töméntelen TAO-pénz (valójában adóforint), a sok stadion mind-mind hiábavaló lenne, és egyre izzadságszagúbbá válik az erőlködés. A '22-es katari világbajnokság hat csapatból álló selejtező csoportjában a negyedik helyen végeztünk, és a csoportharmadik Albániától elszenvedett két vereséget látva meg kellett állapítanom, hogy igen, már az albánoknak is jobb csapatuk és magasabban jegyzett játékosaik vannak, mint nekünk. Egyszerűen nem működik a pénzzel telepumpált labdarúgó-akadémiai rendszer!

Viszont az utolsó mérkőzések egyikén Anglia ellen az új Wembley-ben sikerült egy 1:1-es döntetlent kiharcolnunk, és ekkor mondta igazságügyminiszter-asszonyunk ezt a történelmi mondatot: Mostantól az 1:1 az új 6:3!

Ez a mondás annyira orwelli, hogy akár a Kétfarkú Kutyapárt is plakátot készíthetne belőle.

Én azért a magam módján emléket állítottam az Aranycsapatnak pár évvel ezelőtt, ezzel zárom az erre a jeles évfordulóra írt posztomat.

---