Padcsata

Még jócskán a Balatonon nyaraltunk, amikor kitört a ferencvárosi padháború. Az Amnesty International a Pride-hónap alkalmából felkereste a ferencvárosi önkormányzatot, hogy egy Tompa utcai padot szivárvány színűre festene át. Megkapták at engedélyt, meg is történt a pad átfestése.

Ezután az események gyorsan követték egymást, ahogyan az az alábbi színskálán is látszik:

Pad-idővonal – Illusztráció: Bakró-Nagy Ferenc / Telex

• A Fradi-ultrák a padot átfestették zöld-fehérre;
• Az Amnesty visszafestette szivárványosra;
• Az ultrák ismét zöld-fehérre mázolták, de a járdára rásprézték: STOP LMBTQ;
• Egy ismeretlen barnára festette és egy feliratot helyezett el a padon: EZ CSAK EGY PAD;
• Az Amnesty jóvoltábol a pad ismét szivárványos lett pár órára, ezt a rövid időt használtam ki arra, hogy a pár száz méterre levő munkahelyemről odasétálva egy szelfit készítsek a paddal;

• Megjelentek a Mi Hazánk aktivistái és nemzeti színűre festették át a padot, egyúttal kijelentették, hogy a pad átfestése mostantól kezdve a nemzeti szimbólum meggyalázása volna;
• Ismeretlenek befóliázták a padot, jelezve, hogy a kulturális kormányzat minden neki nem tetsző dolgot befóliáz;
• Másnapra a fóliázás eltűnt;
• Végül a ferencvárosi önkormányzat a padot felújítás végett elszállíttatta, egyúttal pályázatot írtak ki a pad színezésére is.

Az ügyről nagyon sok publikáció született, engem mégis csak egyetlen aspektusa érdekel a dolognak. A Tompa utcának ez a szakasza egy kellemes sétáló utca tele vendéglátó helyekkel és sok-sok paddal. Az ügy szereplőinek eszébe sem jutott, hogy egy másik padra fessék fel a szimbólumaikat, pedig erre a polgármesterasszony is buzdította őket. Magyarországon a kultúrák és nézetek sohasem jelenhetnek meg egymás mellett, hanem csakis a másik megsemmisítésével. Magyarország teljes mértékben elutasítja a multikulturalizmust, mert attól fél, hogy "hagyományos" kultúránk így vereséget szenvedne. Pedig itt lett volna a lehetőség, hogy a Tompa utca egy igazi színes, multikulturális pad-skanzenné válhasson, ezzel valóban igazi turistalátványosság lehetett volna.

Ma mindent igyekszünk legyőzni, megsemmisíteni, eltakarni, lefóliázni, amivel nem értünk egyet, mert el sem tudjuk képzelni, hogy saját nézetünkkel párhuzamosan létezhetne egy másik, ugyanolyan legitim nézetrendszer. A homoszexuális tartalmú könyvek lefóliázása ennek a legjobb manifesztuma: lefóliázott országgá váltunk, ezért a Pride napján egy lefóliázott szivárvány zászló fotóját tettem ki a Facebookra.

(Mielőtt megkérdezed, buzi vagyok-e, hogy van egy szivárványos zászlóm, előre bocsájtom, hogy a zászlót édesapám hagyatékában találtam, ugyanis a nemzetközi szövetkezeti mozgalom zászlaja is szivárványos. A szivárvány ugyanúgy nem kisajátítható szimbólum, akár a nemzeti jelképeink).

Van egy volt osztálytársnőm, aki napi meditációs gyakorlatát a szivárvány színei alapján végzi:

A harchoz

Az utódok segítéséhez

A testi erőhöz

A lelkierőhöz

A gondolatok megfogalmazásához

A gondolatok kimondásához

A lelkiség erejéhez 

2023-ban a Tompa utcában és a könyvesboltokban vereséget szenvedett a multikulturalizmus.