Idén születésnapomra kaptam meg a könyvet (bár digitális formában is olvasható), kb. két hónapig tartott a 650 oldalas nagyregény végigolvasása. Hogy miért a lengyel nyelvű képeslap? Mert a regény a 19. századi lengyel emigráció körében játszódik.
1831-ben a lengyel felkelés elbukott, a még nyomaiban meglévő lengyel államiság is megszűnt. Lengyel emigránsok árasztották el Európát, különösen a lengyelekkel erősen szimpatizáló Franciaországot. Jó-jó, de miért kell erről regényt írni?
Nos, a 19. század messiásváró század volt, sorra születtek a nem csak keresztény, de iszlám szekták is. Önjelölt messiások és próféták bukkantak fel mindenütt. Ilyen messiás volt a vilnai (vilniusi) Andrzej Towiański, aki célközönségnek a párizsi lengyel emigránsokat választja, élén Adam Mickiewicz-csel, a romantikus költővel, a lengyelek Petőfijével. A Messiás mindig azokon "üt rajta", akik a legjobban várják.
A regény összes szereplője levéltári dokumentumokban fellelhető valós személy. A könyv felépítése sokban hasonlít Ulickaja párhuzamos nézetekből összeálló regényeihez. A fő és mellékszereplők mozaikdarabokként bukkannak fel. A regény két legfontosabb szereplője a már említett költő valamint Gerson Ram vilnai zsidó, aki Towiański apostolaként beutazza Európát, sőt Palesztinába is eljut. Figurája hasonlít a másik Spiró-nagyregény, a Fogság főszereplőjéhez, Urihoz. Mindketten nyelveket beszélő, rendkívül olvasott, nem túl előnyös testi adottságokkal rendelkező figurák, kiknek sorsa úgy alakul, hogy beutazzák a Világot (Uri az ókori Mediterráneumot) egy megváltásra éhes korban.
Ram megpróbálja megtéríteni az öreg Rotschild bankárt, találkozik a pápával is, Jeruzsálemben prédikál, de jár Németalföldön és Angliában is. Towiański mintegy 60 híve (az Úr Ügye Kör tagjai) közül ő az egyetlen, aki nem megkeseredetten, hanem kijózanodva ábrándul ki a towianizmusból (ahogy ő fogalmaz, kinő a gyermekkorból). Egy képzelt jelenetben már racionális nagypolgárként a British Museum könyvtárában még magával Marx-szal is vitába keveredik.
A regényben maga Andrzej Towiański, a Mester mindvégig a háttérben marad, hiszen ő csak egy ócska Raszputyin, de olyan mellékszereplők életét is megismerhetjük, mint Potrykowski hadnagy, a lengyel katonai emigráció tipikus alakja (miatta majdnem letettem a könyvet a 60 oldal tájékán), Armand Lévy hivatásos forradalmár és társadalmár, Mickiewicz titkára, Maria Szymanowska zongoraművész, Mickiewicz anyósa vagy Margaret Fuller amerikai prófétanő.
A könyv egyik legmegkapóbb jelenete Gerson Ram itáliai utazása a pápa "megtérítése" után. A közeli megváltásban reménykedő Ram felfedezi Itália szépségeit: "Minden helyei csábosak lesznek persze a Földnek egy csapásra, de Itália e nemes vetélkedésben előnnyel indul. Annyira otthonos az olasz nyelv, oly könnyen megtanulható! Adja Isten, tegyen róla a Mester, hogy a Föld lakóinak a közös nyelve az olasz legyen! A Mesternek meg is pendíti, hátha magától nem jut az eszébe." Talán ez volt Ram kijózanodásának kezdete.
A forradalmakkal kapcsolatban Spiró kimondja azt, amit Demszky Gábor főpolgármester keserűen így fogalmazott 20 évig tartó hivatali ideje végén, amikor szinte megvetett páriaként távozott a politikából: "A történelemben nincs boldog vég, csak boldog kezdet." Ugyanez Spirónál:
"...ó, az első két-három nap magasztos erkölcsisége! Boldog Forradalmak, kiket ekkor vernek le! Ti vagytok az emlék, szilárd, múlhatatlan viszonyítási pont! Legenda csak olyan felkelésből lehet, melyet túl hamar fojtanak el. Ember is könnyebben lesz halhatatlan, ha ifjan pusztul, megalkuvásai előtt..."
Talán ezért van, hogy mindig bukott forradalmaink a legnagyobb nemzeti ünnepeink, ezért érzünk csalódást a majd' negyedszázaddal ezelőtti rendszerváltással kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése