Orsi kivándorló repülőgépének indulásánál nemcsak az izraeli bevándorlási hivatal, a Szochnut tisztviselője jelent meg, hanem egy idős hölgy a Budapesti Skót Missziótól. Egyes - főleg amerikai és brit protestáns - keresztény egyházak sokkal régebben támogatják a zsidók Palesztinába való visszatelepülését, mint a cionista mozgalom kezdete.
Azt olvasom a Hetek Archívumban, hogy a reformáció után többen, elsősorban Angliában, felelevenítették a
zsidók visszatérésének szükségességét az Ígéret földjére. 1587-ben egy
Francis Kett nevű férfit máglyán égettek el e hite miatt. Húsz évvel
később, 1607-ben azonban Thomas Brightman a Kijelentések a Jelenésekről
című könyvében így írt: "Hogy vissza fognak térni Jeruzsálembe? Mi sem
biztosabb ennél, hiszen a próféták mindenütt ezt erősítik meg."
Helrzl Tivadarnak, a cionizmus megalapítójának kezdetben – miután szembesült az osztrák politikai antiszemitizmus
térnyerésével – meggyőződése volt, hogy csak a katolikus hitre való
általános áttérés hozhat megoldást a zsidók számára. Erről Ungvári Tamás Csalódások kora című tanulmánykötetében is olvastam. Csak a párizsi
Dreyfus-per józanította ki a tárgyaláson tudósítóként jelen lévő Herzlt, akinek értelmezése szerint a zsidó emancipáció és liberális
jogegyenlőség éppen szülőföldjén, Franciaországban vallott látványosan
kudarcot. Ekkor vált Herzl felismerésévé, hogy bár kívánatos lenne a
nyugati szekuláris kultúrához való zsidó
asszimiláció, az antiszemitizmus miatt ez megvalósíthatatlan, megoldást pedig egyedül a zsidók államának létrehozása hozhat.
És a dologban az a legérdekesebb, hogy minderről éppen most, Spiró Messiások című regényében is olvastam. A könyvben Gerson Ram 1845-ben (fél évszázaddal a cionizmus megalapítása előtt), mielőtt Jeruzsálembe utazik téríteni, találkozik Rotschild bankárral Frankfurtban, és az alábbi beszélgetésre kerül sor közöttük:
"Azon brit eszmét helyesled-e, fiam, Gerson, vagy hogy is hívnak a keresztségben, hogy a zsidókat mind Palesztinába telepítsék vissza?
Nem, sugallta a választ Ramnak a távolból a Mester; az Új Világban mindegy lesz, ki hol él, mert az Új Világ lesz.
Helyeselte a választ az öreg bankár. Ám mi lesz, ha a te Messiásodnak elfogadása elhúzódik? Mert ez ugye nincs kizárva, fiam, Gerson, vagy hogy is hívnak mostanában? Nos, addig is, hol éljenek a zsidók?
Nem tud róla, felelhette Ram, hogy a Messiás erről gondolkodott volna.
Pedig a zsidók erről gondolkoznak mostanság, fiam. Vallási szempontból a dolog egyszerű. Amíg a Messiás nem jött el, nincs értelme Palesztinát zsidó állammá tenni. Politikai szempontból vizsgálva a kérdést, és a politika, úgy tűnik, a mai világ vallása, s hogy e mai világ új-e, régi-e, ne méricskéljük, politikai szempontból tehát nem helyeselhető, hogy minden zsidót odatereljenek, a sok gettóból egyetlenegybe. Egy állam, édes fiam, könnyűszerrel leigázható, és összes lakói kiirthatók; megmaradna talán pár hírmondó, azok aztán rohanhatnának újraalapítani a Szétszóratottságot. Csak a Diaszpóra biztos, édes fiam, a Szétszóratottságtól vannak még zsidók a világon. Hol vannak a punok, hol a rómaiak? Hol lesznek az angolok, a franciák, az oroszok, a németek pár száz év, pár évezred múlva? Sehol, fiam, Gerson, de zsidók akkor is lesznek, mert nincsen államuk. A nemzetállam ennek a politikai vallású kornak a tébolya, fiam; minden népecske eszelősen államba tömörülni törekszik; ősöket és hősöket találnak ki maguknak visszamenőleg, mítoszokat gyártanak, nyelvet fabrikálnak, hogy azon ugyanazt állítsák, amit a másik a maga fabrikátumán; micsoda vakság! Egy olyan korszakban, mikor világpiac van már! Csak akkor maradnak meg a zsidók, ha egyfelől nem lesz államuk, másfelől kitérni és egyenjogúsodni, valamely nemzetállamba beolvadni nem akarnak, mert az a másik csapda."
A 19. század végére, 20. század elejére aztán már a Rotschildok is támogatták a zsidók visszatelepülését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése