Kerítések, kordonok

Amikor a miniszterelnökség a Karmelitába költözött, az ellenzéki újságírók szokásává vált, hogy a kormányülésre érkező minisztereket és államtitkárokat az épület előtt, a Színház utcában próbálták mikrofonvégre kapni. Márpedig a kormánypárti politikusok baromira nem szeretik, ha "kérdésekkel provokálják" őket.

Sokáig ugyanez volt a helyzet a Parlamentben is, de a házelnök hathatós intézkedése nyomán minimálisra csökkent a lehetősége, hogy egy újságíró politikust kérdezhessen a Tisztelt Házban.

Pedig régen milyen jó kis jelenetek zajlottak:

Valamit ki kellett találni a Karmelita előtti Színház utcára is. Kapóra jött a Honvéd Főparancsnokság épületének felújítása, ezért az egész utcát "építési területté" nyilvánították és körbekordonozták. Persze a dolog kicsit sántított, mert ha építési terület, akkor a miniszterelnök és a kormányülésre igyekvő miniszterek csak védőfelszerelésben (védősisak, vasalt bakancs stb.) léphetnének be a területre, az ott lévő őröknek is folyamatosan rohamsisakot kellene viselniük.

Valójában az építési területet egy valódi kerítés veszi körbe, míg az utcát csupán egy bontható kordon zárja le. Nosza, kapóra jött ez a helyzet Hadházy Ákosnak, úgy gondolta, amit szabad Jupiternek, azt talán neki is. Köztudott, hogy a 2006 őszi tüntetések miatt a Kossuth téren állandósult a teret lezáró kordon, melyet a Fidesz, élén Orbán Viktorral, 2007 februárjában egy gyors akcióval elbontott.

Hadházy sem volt rest, egy szép reggelen nekiállt elbontani a Karmelitát védő kordont, melyhez gyorsan csatlakoztak a felocsúdó momentumosok is. A kordont még aznap szépen visszaépítették, és ez a jelenet aztán hetente-kéthetente megismétlődött.

A múlt héten volt egy szintén havi rendszerességgel ismétlődő tanár-diák tüntetés, melynek a végén a demonstrálók kemény magja - főként diákok - felvonultak a Karmelita elé, és ők is nekiálltak kordont bontani. Csakhogy - komolyan véve, hogy valójában építési területet védő kordont bontanak - az igazi építési területre is betévedtek, és igazi kerítést is bontani kezdtek.

Ekkor a rendőrség már bekeményített, és könnygázt és gumibotot is bevetett a tüntetők ellen. Így most az ellenzék azt mondja, hogy a Fidesz szerint a 2007-es kordonbontás jogos polgári engedetlenség volt, a mostani pedig rongálás, a 2006-os redőrattak békés tüntetők elleni agresszív támadás volt, a mostani viszont a rendbontók elleni arányos fellépés.

Ki-ki döntse el ezt a vitát vérmérséklete szerint. Én úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártok egy része, miközben identitását keresi, látványakciókba kezd az akkumulátorgyárak elleni tiltakozással vagy a kordonbontással. És anélkül, hogy magamat gyurcsányistának próbálnám beállítani, kétségtelen tény, hogy egyedül a DK próbál egy világos ellenzéki kormányzati alternatívát felmutatni, és látványosan távol tartja magát ezektől az akcióktól. Ami a kordonokat illeti, sajnos az utóbbi időben szerte a világon meg kell barátkoznunk velük.

Amikor 1978-ban Londonban jártam, természetes volt, hogy turistaként besétálhattam a Downing streetre, és megnézhettem a miniszterelnöki rezidenciát. Még a hagyománytisztelő angolok torkán is le lehetett nyomni, hogy a legendás utcát - ahol a miniszterelnökön kívül a pénzügyminiszter (a Kincstár Második Lordja) székel - le kell zárni a turisták elől, ezért 1989 óta vasrács áll az utca elején. Szerintem ugyanez lesz a helyzet a Színház utcával is, ahol a Karmelita mellett ott a Sándor Palota (most már hivatalosan is így kell hívni a Köztársasági Elnöki Hivatalt), vagyis egy utcában a két legmagasabb közjogi méltóság. A Honvéd Főparancsnokság felépülte után az utca valószínűleg mindkét végére szép vasrácsot fog kapni.

Gyerekkoromban még oda lehetett menni a Parlament oroszlánjához, ma már az egész épületet kordon veszi körül.

1960-ban nővéremmel

2014-ben

A Kossuth tér sem volt mindig olyan arisztokratikus, mint most, játszótér is volt ott, ovi után gyakran vittek oda játszani (mert a FM-ben volt az óvoda).

Kossuth téri játszótér 1960-ban (Forrás: Fortepan)

Ráadásul nem a Parlament az egyetlen épület Budapesten, amit kordonok és kerítések védenek. Az amerikai nagykövetség két utcát is lezárt, a Perczel Mór utcát és a Kiss Ernő utcát, pedig 30 évvel ezelőtt még a nagykövetséggel egy háztömbben lévő épületbe hordtam bölcsődébe Bori lányomat. A Honvédelmi Minisztérium is simán annektálta a Stollár Béla utca egy szakaszát.

Egyszóval, kedves barátaim, kezdjünk barátkozni a gondolattal, hogy a Karmelita és a Sándor Palota előtti Színház utca örökre lezárva marad.