Rögtön másnap már a saját születésnapom előszele csapott meg az ajándékul kapott handpan-workshopon, hogy aztán három nap múlva végleg betöltsem a 67. évemet. Legkisebb és legnagyobb lányom "élőben" köszöntött, legközépsőbb csak az éteren keresztül unokám társaságában.
Másnap, Bori igazi szülinapjára Kati a Nagymező utcai Kalóz éttermet választotta, amitől én kicsit aggódtam, mert Bori nem igazán vevő a nagy adag húsokra. De felesleges volt aggódnom, Borinak bejött a Karib-tenger milliője, és a kajára sem lehetett panaszunk.
A nagyobb család 13.-án, szombaton köszöntött engem, Borit, meg Kati unokatestvérét.
De nővérem is májusi, ráadásul kerek születésnapja volt, ő is májusban töltötte a 70-et. Érdekes, hogy határozottan vissza tudok emlékezni édesapám 70. születésnapjára 1991-ben, amit a szentendrei telken tartottunk, és egy altábornagy, Szücs Ferenc főzte bográcsban a körömpörköltet. Apósom 70. születésnapja két évvel később egy kínai étteremben volt (a '90-es évek elején a kínai éttermek még nem az olcsó gyorsétkeztetés szinonimái voltak, bár a Népszínház utcai Chinatown étterem a mai napig a menőbbek közé tartozik).
Nővérem születésnapját május 20.-ra a fiai szervezték, a miskolci Dűlő étteremben volt. Ezen is nagy család volt jelen, és érdekesen kezdődött, mert amikor megérkeztünk, az étterem vezetője közölte, hogy a következő napra, 21.-ére szól a foglalásunk. Szerencsére unokaöcsém megmutatta a visszaigazoló emailt, lett is utána nagy kapkodás, de kb. 45 perc késéssel el is kezdhettük az ünneplést.
A legkisebbek |
Az ünnepelt és férje |
Az ifjú hölgyek |
Na, hát ezért szeretem én a májust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése