Magyarország 2020-tól már nem indít versenydalt az Eurovíziós Dalfesztiválon, és nem is közvetíti azt. Lehet, hogy azért, mert a dalfesztivál pont velem egyidős és mindig születésnapom környékén bonyolítják, de a szívemhez nőtt. Korábban a dalfesztivált akkor is közvetítettük, amikor nem volt magyar induló, 1986 - 1997 között a nemrég elhunyt, fél tucat nyelven folyékonyan beszélő Vágó István volt a kommentátor. Szerencsére YouTube a barátunk, így továbbra is élőben követhetjük a dalfesztivált évről-évre.
Magyarország távolmaradásának a fesztiváltól lehetett volna legitim indoka az, hogy az évek során egyre csökkent a hazai nézettség, ezért anyagi okokból sem a részvétel, sem pedig a közvetítés nem éri meg. Helyette azonban olyasmiket mondanak, hogy a magyar értékrendtől egyre inkább eltér a fesztivál értékrendje, hogy nem a valódi tehetségek szerepelnek és érnek el jó helyezést.
Mondjuk ki nyíltan: a jelenlegi magyar kormányzat úgy fél a multikulturalizmustól, mint ördög a tömjénfüsttől.
A dalfesztivál lebonyolítási rendje az utóbbi tíz évre már állandósult: Az előző évi nyertes (amely hagyományosan az adott év lebonyolításáért is felel) valamint az öt erőnyerő ország selejtező nélkül jut a döntőbe. (Eredetileg a Big Five kifejezést afrikai vadászok használják az öt legnemesebb afrikai vadra, az oroszlánra, a leopárdra, az orrszarvúra, az elefántra és a kafferbivalyra. A magyar politikai élet Big Five-ja az az öt fideszes politikus, akik 1990 óta minden választáskor bejutnak a parlamentbe: Orbán Viktor, Kövér László, Kósa Lajos, Varga Mihály és Németh Zsolt. Az Eurovíziós Dalfesztivál öt alapító országa pedig Olaszország, Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság és Spanyolország.) A többi ország a döntő szombatját megelőző hét keddjén és csütörtökjén egy-egy elődöntőben mérettetik meg, ahonnan tízen-tízen jutnak tovább, így alakul ki a döntő 26-os mezőnye.
Külön érdekesség, hogy Ausztrália hosszú ideig csak távoli "csodálója" volt a fesztiválnak, 2015 óta azonban már résztvevője is. A pontozási rendszer is nagyjából végleges: a pontok felét az induló országok szakmai zsűrije, a másik felét pedig a közönségszavazatok alkotják. Idén újdonság volt, hogy a közönségszavazás lehetősége megnyílt a nem résztvevő országok számára is, egy közös "rest of the word" csoportot alkotva.
Az idei, Liverpoolban megrendezett dalfesztivál több szempontból is egyedi volt:
- A tavalyi dalversenyt Ukrajna nyerte (ebben komoly szerepet játszott a háborús áldozatnak kijáró szimpátia), de a háború miatt biztonsági kockázatot (és elviselhetetlen anyagi terhet) jelentett volna a kijevi rendezés, így a második helyezett UK vállalta magára a rendezést;
- A versenyt a svéd Loreen nyerte, ezzel Svédország két szempontból is beérte a '80-as, '90-es évek nagy favoritját, Írországot: az ír Johnny Logan után Loreen a második, akinek kétszer sikerült győznie a dalfesztiválon (előbbi 1980-ban és 1987-ben, utóbbi 2012-ben és 2023-ban), valamint Svédország hetedik győzelmével (1974-ben az ABBA-val nyitották a sort) utolérte Írországot, ennél több győzelme egyetlen más országnak sem volt az elmúlt 67 évben.
Még egy érdekesség, hogy idén az első két helyre Svédország és Finnország került, a NATO két új tagállama. Bocsánat, Svédország még csak várományos, mert mi, büszke magyarok még mindig csicskáztatjuk őket, mert egyes politikusaik "nem tanúsítanak kellő tiszteletet hazánk iránt". Hát így nem is fognak, amíg Törökországtól várjuk az engedélyt a tagság megszavazására.
Magyarországon továbbra is minden évben megrendezik a A Dal című dalversenyt, melynek keretében 2012 - 2019 között a magyar indulót választották ki. 2020 óta már nem kapja meg az eurovíziós indulás jogát a győztes magyar dal, pedig tavaly is és idén is Eurovízió-kompatibilis dalok nyertek.
Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy Orbánnak kell buknia ahhoz, hogy újra visszatérhessünk a dalfesztiválra. Addig is maradok rajongó továbbra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése