Úti beszámolóm előző részében egy általános ismertetést olvashattatok, most pedig következzenek a túrák kronológiai sorrendben.
Július 14., vasárnap
Elsétáltunk a szállásunktól mintegy 300 m-re lévő felvonóig, és fellifteztünk vele a 2053 m magasan fekvő Jatzmeder állomásig. Talán ezen a túrán voltunk legtöbben, 50 fölötti volt a létszám.
 |
| A "pecsételő" kör |
Gyönyörű virágos, hegyi patakokkal, zubogókkal szabdalt völgyek mentén mentünk Hauderalpig (2030 m), Oberalpnál ebédeltünk és megittam életem legdrágább sörét (Monsteiner, 7,50 frank), miközben alpesi tehenek bóklásztak körülöttünk, az 1877 m magasan fekvő Inneralptól aztán lesétáltunk Monstein faluba, onnan pedig haza (kb. 18 km).
Július 15., hétfő
A mai napon két részre szakadt a társaság. A fiatalabbja az eredeti túrakiírásnak megfelelően Flüela Passtól felkapaszkodott a 3147 m magas Schwartzhornra (1040 m szintemelkedés). Petra is erre a túrára ment. A lájtosabb túra, amin én és Kati is részt vettünk, pont az ellenkező oldalra vezetett. Bebuszoztunk a Parsennbahn nevű sikló alsó állomásáig, ezzel felmentünk a 2219 m magasan fekvő középállomásig, újabb siklózás következett a 2662 m-en fekvő Weissflujoch csúcsig, onnan lanovkával fel Weissfluhgipfelre (2844 m). A hegycsúcson találtunk még havat, láttunk zergét és egy katonai radarállomást.
A felvonóval ereszkedtünk vissza Weissflujochig, ahonnan a 2709 m-es Schlahornt megkerülve vándoroltunk el a Strelapass hágóig (2352 m). Út közben alpesi virágokat és kőszáli kecskéket csodáltunk meg, a hágónál megebédeltünk, megkóstoltam a svájci kólát, a tejsavóból készült Rivellát.
 |
| Soktövisű aszat |
A hágótól egy csodálatos panorámaúton indulunk tovább a sikló középállomásáig. Út közben Davost és a szemközti hegyeket csodáljuk meg mindenféle szögből, közben mormotákkal is találkozunk.
 |
| Mormota a kicsinyével |
 |
| Pettyes tárnics |
A túra végén még marad idő a davosi tó körül is sétálni. Nagy vitorlásélet van itt, de van strand és röplabdapálya, sőt, mókusokat is lehet etetni a tóparti sétányon.
Július 16., kedd
Ezt a napot a Landwasser folyónak és a rajta átívelő vasúti viaduktoknak szenteltük, ezért természetesen nemcsak gyalogoltunk hanem vasutaztunk is. A régió vasúthálózata ún. metrikus nyomtávú, vagyis 1000 mm-es, szemben a mi 1435 mm-es normál nyomtávunkkal és a 760 mm-es keskeny nyomtávunkkal. A vonatott 11 kV elektromos feszültség hajtja 16 2/3 Hz frekvencián.
Az eredeti úti terv szerint Monsteintől Wiesenig gyalog mentünk volna a Landwasserschlucht szurdokon át, de egy tavalyi árvíz miatt a a fákkal borított hegyoldal a szurdokba csúszott, és még nem sikerült megtisztítani illetve a hegyoldalt megerősíteni. Így aztán közvetlen Wiesen állomásig vonatoztunk. Sétánk végig a Landwasser völgyében egészen Filisur vasúti csomópontig tartott, miközben átsétáltunk a Wiesen-viadukt és a Landwasser-viadukt alatt, majd ugyanezeket több kilátópontról felülről is megszemlélhettük.
A Davos-Filisur vasútvonalat 1906-1909 között építették, 14 alagútból és 30 hídból áll, ebből a legimpozánsabb a Wiesen-viadukt. A pompázatos Landwasser-viadukt még régebbi, 1902-ben építették teljesen terméskőből a szintén Filisuron áthaladó Albula vasútvonal mentén. Ezen a vasútvonalon olyan trükkök is találhatók, mint a hegy belsejébe fúrt spirálalagútban 360 fokos fordulatot megtéve emelkedő vasúti pálya.
Filisurból egy hegyoldalon vezető ösvényen mentünk vissza Wiesenbe, ahol még volt időnk felkaptatni a Bärentrittre vízeséseket nézni.
 |
| Landwasser |
 |
| Landwasser-viadukt |
 |
| Wiesen-viadukt |
Úti beszámolómat a túra utolsó három napjának leírásával folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése