Napforduló-várás, a végén egy kis meglepetés

Június második felében már nagyon hosszú, forró nappalok és rövid, varázslatos, különös álmokkal teli éjszakák váltják egymást, miközben a friss tavaszi illatok is átadják helyüket a nehéz nyári illatoknak. A Szent Iván napig tartó időszak évről-évre eseménydús szokott lenni.

Táncbemutató

Ebben a blogban még nem számoltam be arról, hogy tavaly tavasz óta az MNB táncszakosztályának vagyunk a tagjai Katival, és heti egyszer másfél órás társastánc óránk van. Ez nem senior-tánc, mert az MNB 30-50 év közötti aktív dolgozói járnak az órákra. Kati már házasságunk kezdete óta próbál rávenni, hogy járjunk táncolni, de eddig határozottan ellenálltam, végül azonban kellemesen csalódtam, mert nagyon jó testmozgás és kikapcsolódás egyben.

Az MNB sportköre a Passion Dance tánciskolával szerződött le, és nekik minden tanév végén van egy táncbemutatójuk, amin az összes csoportjuk és egyéni táncosuk bemutatja, hogy mit tud. Az idei június 12-én volt nagyon jó buli hangulatban, piknik-alapú büfével, és persze az MNB táncosainak lelkesebb tagjai is felléptek egy bachatával és egy rockyval.

Íme a bachata:

Melyet rögtön utána rocky, az örök Hungária követett:

Könyvfesztivál

 

Évről-évre kimegyünk a könyvnapra, idén is így tettünk. Rengeteg gyerekkönyvet szoktunk vásárolni az unokáknak, hogy megmaradjon bennük a magyar szó, de egyelőre fogalmunk sincs, hogy a most vásárolt könyvek hogyan jutnak el hozzájuk.

Azért vettünk felnőtt könyvet is: Péterfy Gergely, akinek tavaly az Utas és holdvilág túráján voltunk kint Umbriában, végre új könyvvel jelentkezett, címe: Digó, melyet dedikált is nekünk. A 80 éves Spiró György új kötetét, a Repedt Kályhámon macska ül címűt is megvásároltuk, végül pedig jó budai lokálpatriótaként egy csodálatos helytörténeti kiadványt, Száraz Miklós György Legendás Budavár című könyvét vettük meg. Egyszóval egy kalap pénzt a könyvfesztiválon hagytunk.

36. Házassági évforduló

Most már végérvényesen több éve vagyok házas, mint házatlan! Még a 70. születésnapomra kaptunk a sógornőméktől egy bónt a Le petit chef étterembe egy ötfogásos francia menüsorra. A Le petit chef, vagyis Az apró szakács nem egy egyszerű fine dining étterem. Itt a kis séf egy, az asztal fölé szerelt projektor segítségével minden fogást az aszalunkon és a tányérunkon készet el vicces kalandok közepette (a répáért megküzd a vakonddal, halászás közben elragadja egy polip, grillezés közben felgyújtja az erdőt stb.). Az alábbi menüsort kínálta nekünk apró séfünk 16-án, házassági évfordulónkon:

1. Buffala Mozzarella
2. Bouillabaisse (kagyló- és polipleves)
3. Grillezett bébicsirke
4. Borjú steak
5. Rizs & Tarte

Hozzá 2024-es Sauvignon Blanc-t (veszprémi érseki mandorla) fogyasztottunk, és bizony nekem a második fogás, a leves ízlett a legjobban.

Katival az étterem kertjében

Bortúra és napforduló-köszöntés a Balaton-felvidéken

Turistaszakosztályunk hagyományos bortúrája idén a badacsonyi borokat vette célba. Szállásunk a Szent György-hegy oldalában lévő Leszner-vendégházban volt, amelyet kis kerülővel, Tatabányán keresztül értünk el. Na de miért?
Hát azért, mert tavasz óta érzem, hogy a 2024-ben megműtött jobb oldali lágyéksérvem után baloldalt is ki-ki dugdossa fejecskéjét a kicsike. A sebészem Tatabányán rendelt egy magánrendelőben, ezért 19-én, a túrára utazva kis vargabetűvel felkerestem. Ki is tűzte a műtétem napját 24-re, Szent Iván napjára.

A Balaton-felvidék tanúhegyei csodálatos környezetet adtak az év leghosszabb napjának köszöntéséhez. Szombaton a Bujdosók Lépcsőjén kapaszkodtunk fel (35 fokban!) a Badacsony tetejére, hogy aztán a túloldalán leereszkedjünk a Rózsakő Étteremhez.

Este Nyári Emese pincészete várt ránk borkóstolóra. A kóstolást vásárlás is követte: az én kedvencem a kéknyelű volt, Petra az olaszrizlinget preferálta, Kati pedig egy küvét választott. Szóval vettünk mindháromból egy palackkal.

Vasárnap pedig irány az ábrahámhegyi strand: a szezon első csobbanása a Balatonban és az idei első lángos.

Szent Iván napi meglepetés

Lélekben szépen felkészültem a sérvműtétre, megvolt a konzultáció az altató orvossal is. Felderült az arca, amikor altatás helyett a gerincmenti érzéstelenítést választottam, mint mikor a halálraítéltet megkérdezik, hogy kötél vagy villamosszék legyen-e a kivégzőeszköz. Aztán 23-án felhívtak, hogy gyakori áramszünetek vannak az épületben, ezért elhalasztják a műtétemet.

A Semmelweis Prémium egy magánklinika, mely a SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinika épületében bérel egy emeletet. Régi az épület és a villamos hálózata valószínűleg nem bírja el a sok légkondicionálót. Most itt állok teljes bizonytalanságban a nyár közepén.

A nappalok pedig szépen elkezdtek rövidülni.