A Stockholm-szindróma definíciója szerint egy pszichológiai jelenség, amely során a túszok, bántalmazottak vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek szimpátiát, sőt, érzelmi kötődést kezdenek érezni fogvatartóik vagy bántalmazóik iránt. A túszok szabadulásuk után további szimpátiát éreznek, illetve egyfajta hiányérzet alakul ki bennük, különösen hosszantartó fogság után találják nehezen a helyüket.
Az elmúlt 16 évben valamennyien az Orbán-rezsim foglyai voltunk, különféle taktikákat alakítottunk ki magunknak a rezsimmel szemben, mely az én életemben - akinek egzisztenciálisan egyáltalán nem ártott a Fidesz kormányzat - elsősorban az iróniában nyilvánult meg. Az irónia iránti fogékonyságomat édesanyámtól örököltem, aki ironikus karcolatokat írt a Figyelőbe. Én is szeretem a dolgok fonákját látni. Az iróniának főleg a közösségi médiában, a YouTube-on és ezen a blogon adtam hangot, kicsi, de egyre növekvő mértékben a Facebookon is.
A blogírást már 2006-ban elkezdtem, de ezen a platformon 2011 óta folytatom, és már szinte a legelején írtam rendszerkritikus posztokat, pl. A forgalommal szemben című 2011 januárjában megjelent írásom, amiben arról írok, hogy Brüsszel kifogásolta a magyar médiatörvényt és azt, hogy a Médiatanács kizárólag Fidesz-delegáltakból áll. Azóta posztjaim harmada-fele közéleti kérdésekkel és a Fidesz-kormányzat kritikájával foglalkozik. Ezen belül olyan állandó rovataim voltak, mint a "Viktor kerál"-os mesék, vagy a Pistike-történetek. De rendszeresen írtam a nemzeti konzultációkról, a közízlést rongáló utcai plakátokról, és általában mindenről, ami piszkálta a csőrömet.
A dalénekesi karrierem két évvel később, 2013-ban a Trafikdallal kezdődött. Ma már történelem, hogy 2013-ban június 4.-re, a nemzeti összetartozás napjára közös daléneklésre hívták fel az országot: közzétettek egy bugyutácska éneket, a Barackfa-dalt, és arra kérték az iskolai, munkahelyi vagy baráti közösségeket, hogy énekeljék el és töltsék fel közösségi oldalakra. "Bordalt? Ám legyen, de keserű lesz!" - mondta Petúr, "Neved ki diccsel ejtené, nem él oly walesi bárd!" - írta Arany, hát én is az iróniához fordultam, és mivel épp szügyik jártunk a trafikmutyinak nevezett botrányban, én erről énekeltem egyszerűen bele a számítógépem kamerájába, ez lett első YouTube-feltöltésem. Az azóta született 138 dalom közül szinte mind rendszerkritikus volt, ráadásul ennek fele nemcsak saját szöveg, de saját dallam is teljesen AI-mentesen!
Véget ért az Orbán-rendszer, és engem egyfajta Stockholm-szindróma fogott el: Miről fogok írni, miről fogok énekelni ezután? Még utoljára elénekeltem az Isten veled hatalom, te édes című dalomat, de folytonos kárörvendésből nem terem babér.
Az igazán kijózanító nővéremnek egy Facebook-posztomra írt válasza volt. Íme a poszt:
Bár a posztot egyáltalán nem kárörvendő írásnak szántam, sokkal inkább arra hívtam fel a figyelmet, hogy a politikában és a történelemben soha sincsen happy end, és ez Magyar Péterékre is vonatkozik, nővérem ezt a kommentet írta:
"Mégsem tudjátok abbahagyni? Nyertetetek nem?
Itt az idő, mutassátok meg ti mit tudtok!"
(A "Nyertetek, nem?"-ből arra következtetek, hogy nővéremet mégsem tudta nagyobbik unokaöcsém meggyőzni, hogy a Tiszára szavazzanak.)
A daléneklési karrieremtől nemcsak a politikai tartalom hiánya miatt kell búcsúznom, hanem amiatt is, hogy AI nélkül már senki nem tölt fel tartalmat a YT-ra. AI írja a zenét, gyakran a szöveget is, és AI generálja a látnivalót. Már egy fél éve komolyan fontolgattam egy zenei és video-tartalom gyártására alkalmas AI előfizetést, de most jegelem ezt a kérdést, későbbi posztokban majd visszatérek erre az egész jelenségre.
Természetesen a blogomat folytatom, és mivel még folyamatban van a Fidesz piszkos ügyeinek feltárása, erről is fognak születni posztok, pl a legutóbbi nyuszimotor-ügy. De persze a Tisza-kormány intézkedései is hagynak kívánni valót maguk után.
De igazi Stockholm-szindrómája most azoknak a szervezeteknek van, melyek létét a NER elleni küzdelem határozta meg. Oknyomozó portálok (Direkt36, Átlátszó, aHang stb.), az egyetemi közalapítványi rendszertől független, pont azok ellenében létrejött képzési intézmények, pl. a FreeSZFE. Vagyis nemcsak a NER olyan intézményei hullanak szét és alakulnak át, mint az MTVA, a Szuverenitásvédelmi Hivatal, a KESMA, a közérdekű vagyonkezelő alapítványok és a különféle intézetek (Alapjogokért Központ, Magyarságkutató Intézet, XXI. Század Intézet stb.), de az ezek tagadásából született civil szervezetek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése