Első 40 évem a szakmában - kisvállalkozások a '80-as években

A '80-as évek elejétől a magyar reformközgazdászok különféle gazdaságélénkítő intézkedéseken törték a fejüket. A magyar termelékenység egyre romlott, a magyar termékeket egyre inkább már csak a keleti piacokon lehetett eladni. Megdőlni látszott az a dogma, hogy a legmagasabb szintű tulajdonforma az állami tulajdon (ahogy az NDK-ban mondták: népi tulajdonú üzem, vagyis Volkseigener Betrieb, rövidítve VEB), szintén haladó tulajdonforma a szövetkezeti tulajdon, és megtűrt tulajdonforma a magántulajdon. A maszekokat hivatalosan lenézték, de mindenki irigyelte őket.
Olyan kisvállalkozási formákat hívtak életre, mint a PJT-k vagyis polgárjogi társaságok, a kisszövetkezetek valamint a GMK-k, azaz gazdasági munkaközösségek. Ezen belül is a legérdekesebbek a vállalati gazdasági munkaközösségek, a VGMK-k voltak. Elmondhatom, hogy a '80-as években másodállásban dolgoztam VGMK-ban, kisszövetkezetben, voltam szoftver alkotói közösség tagja.
A VGMK lényege az volt, hogy egy cég dolgozói munkaidő után a cég anyagaival, eszközeivel és knowhow-jával tovább dolgoztak, tevékenységüket a cég felé elszámolták, mely a cég oldalán nem bérköltségként, hanem külső megbízásként jelentkezett. Gomba mód alakultak meg a VGMK-k, beindult az alkudozás a vállalatvezetéssel, hogy mi az a munkamennyiség, amit alkalmazottként, mi az, amit magánvállalkozásban végez el a dolgozó. A vállalat is könnyebben lemondott olyan nyereségről, amit egyből lenyúlt az állam, inkább költségként a dolgozónak adta. Bár a rövid távú előnyei vitathatatlanok voltak, máig ható szemléletbeli változást hozott az emberekben: a vállalat eszközeivel, anyagával, helyiségeivel és energiáival szabadon maszekolhatok. Bár a külföldi multik üldözik ezt a viselkedést, főként az egészségügyben még mindig úgy gazdálkodnak egyes orvosok magánpraxisukban a kórház erőforrásaival, mintha az övék lenne. De van példa állami cég drágán megvásárolt szoftvereinek maszekban történő felhasználására is.
A VEIKI-ben is megalakította minden osztály a maga VGMK-ját, a miénket úgy hívták: VEIKI-Tronik (nem túl fantáziadús). Osztályvezetőnk nem volt tagja a munkaközösségnek, alapvetően vele kellett egyezkednünk, hogy mik azok a feladatok, amelyeket főmunkaidőben, mik azok, melyeket maszekban végzünk. Általában jól elkülöníthető feladatokat, hardvergyártást, egyes külön nevesíthető szoftverek fejlesztését végeztük a VGMK keretei között.
A Tronik csaknem egy évtizedes működése során tulajdonképpen egyetlen egy olyan termék volt, melyet kizárólag a VGMK keretei között fejlesztettünk. Ez az ISZA-D nevű berendezés. Egy olyan mikroprocesszoros szabályozó berendezés volt, melyet középfeszültségű alállomásokon a középfeszültségű transzformátor csillagponti fojtótekercsének hangolására használtak (Tudom, ez most sokaknak kínai volt, ezért röviden: ahhoz, hogy egy földzárlat hamar megszűnjön, vagyis ne maradjon fenn egy állandó átívelés, a középfeszültségű transzformátorokat egy fojtótekercsen keresztül földelik le. Ezek a fojtótekercsek (ívoltó tekercsek) hangolhatók, vagy folyamatosan, vagy fokozatokban. Ezt a hangolást végezte el a berendezés a célból, hogy az ívoltás minél hatékonyabb legyen).

Az ISZA-D berendezés

Ennek a berendezésnek mind a hardverét, mind pedig a szoftverét mi fejlesztettük ki (ebben is bevetettük azt az aritmetikai programcsomagot, amit még diplomatervként fejlesztettem. Az előző posztomban már részletezett elavult gyártástechnológia, valamint a keleti piacról (Szovjetunió, Csehszlovákia) beszerzett nagyintegráltságú IC-k silány minősége miatt nem igazán volt megbízható a készülék, gyakran meghibásodott. Ennek ellenére vagy harminc darabot legyártottunk és eladtunk belőle. A berendezés konfigurálása már PC-n történt: a tervező megadta a hálózat, a transzformátor, a mérőváltók és a fojtótekercs adatait, azt egy program feldolgozta és előállította a készülék programját. A készülék soros vonalon keresztül számítógéppel lekérdezhető volt, de kijelzőjére is sok adatot le lehetett kérni.
Manapság az egy adott célra gyártott intelligens berendezéseket a villamosenergetikában IED-nek (Intelligent Electronic Device) nevezzük, tulajdonképpen a mi mi készülékünk egy ős-IED volt.
A következő posztjaimban az egyéb társasági formákban betöltött másodállásaimról írok majd.