A "ronda skót", a mezítlábas királynő

14-15 éves korom óta rajongok Rhoda Scott-ért, akit nővéremmel csak "ronda skót"-nak neveztünk, pedig a fekete dzsesszorgonista a legkevésbé sem volt, ronda, skótnak pedig végképp nem volt mondható.
Rhoda Scott tavaly volt 80 éves, és nagyjából egyidős elválaszthatatlan hangszerével, a Hammond-orgonával. Scott mezítláb kezelte a legendás hangszer pedáljait. Akik kedvelik a Hammond-orgona hangját, egyből megismerik a csöves oszcillátorok jellegzetes surrogását, és fanyalogva hallgatják a mai szintetizátorokat és DSP-ket (Digital Sound Processor).
A Hammond jellegzetes hangszere volt a 70-es évek rockzenéjének is, a Deep Purple és az Emerson, Lake and Palmer hangzásvilágához is hozzátartozik. A Hammond kihozza az emberből az állatot, Keith Emerson szinte minden koncertjükön összetörte a hangszerét.

Emerson egy koncertjén teljes extázisban

Hazánkban Rhoda Scottot a Magyar Televízió, valamint Hofi Géza tette ismertté. Az akkor még a 30-as éveiben járó orgonista egy dobos kíséretével játszott dzsessz-sztenderdeket, rendkívül könnyen befogadható, ugyanakkor elképesztően ritmusos és virtuóz módon játszott.



Hofi Géza zeneileg a legképzettebb komikusunk volt, szívesen énekelt és parodizált dzsesszt, önálló estjei (Az élelem bére, Hofélia) is zenés műsorok voltak. Évekig állandó partnere a nemrég elhunyt Koós János volt. Az ő Rhoda Scott-paródiája mélyen belevésődött nemzedékem emlékezetébe.



Aztán Rhoda Scott szép lassan kiszitált az emlékeimből. 2006 tavaszán sógornőmékkel és az öt gyerekkel egy hosszú hétvégét Bécsben töltöttünk, és a szállodánkban este néztük a tévét. Egy idősödő fekete nő orgonált, mondom Katinak, ez pont úgy játszik, mint Rhoda Scott. Mire Kati: Képzeld, pont úgy hívják, hogy Rhoda Scott. Mire én: talán azért, mert ő Rhoda Scott.
Tavaly aztán úgy alakult, hogy megismerkedésünk 30. évfordulójára vásároltunk két koncertjegyet egy Rhoda Scott koncertre a Papp László Sportarénába. Sajnos a művésznővel történt egy kis balesett: elcsúszott a szállodájában és lábát törte. A koncert elmaradt, de a jegyek érvényesek voltak 2019. április 14-re, vagyis tegnapra.
A közönség csak a csarnok felét töltötte meg és csupa olyan öregből állt, mint mi. A Hammond-királynőt ezúttal a doboson kívül egy alt és egy tenor szaxofonos is kísérte, és Scott nagyon ízlésesen maradt néha háttérben, majd jött az előtérbe. Hangszere ugyanúgy csillogott, mint 45 évvel ezelőtt. Sajnos a műsor végére egy magyar zenészt, Zeffer Andrást (korábbi P-Mobil tag) is meghívott. Zeffer is Hammondon játszott, de hangszere harsány és tolakodó volt, ő maga pedig ripacs, mint aki el akarja vinni a show-t Rhoda Scottól. Először egy Ray Charles-számot játszottak közösen, majd Zeffer énekelt egy dalt, legvégén pedig a Deep Purple legendás számát, a Smoke On The Water-t adták elő. Utána betoltak egy tortát gyertyákkal és közölték, hogy a művésznőnek ma van a születésnapja, pedig bárki ellenőrizheti a Wikipedián, hogy Rhoda Scott július 3-án született. Nem tudom, miért volt szükség erre a cécóra.
Rhoda Scott azért megmaradt a szívem egyik csücskében.