Első 40 évem a szakmában - saját lábon, adminisztratív ügyek

Kedves olvasóim, rákanyarodtunk az utolsó évtizedre, amelyben már CENTROMATIC Kft.-ként működtünk. A Kft. létrehozásának körülményeit előző posztomban ecseteltem. A VEIKI-től elég jó kis hozományt kaptunk az átvállalt kötelezettségekért cserébe, és nem kellett azonnal elköltöznünk, viszont számos adminisztrációs ügyet azonnal el kellett intéznünk, csak fő vonalakban:

• cégbejegyzés;
• bankszámla-nyitás;
• könyvelő és munkaügyi ügyeket intéző cég keresése (ebben könnyű dolgunk volt, egy kollégám feleségének cége vállalta fel a gazdasági- és munkaügyek intézését);
• alapvető szabályzatok kidolgozása és felelősök kijelölése, munkaszerződések és munkaköri leírások megírása;
• minőségirányítási rendszer bevezetése és működtetése, amihez hozzátartozott a Paksi Atomerőmű beszállítói minősítésének a megszerzése is;
• felelősségbiztosítás kötése a tevékenységünkre, amelynek megléte szinte minden szerződésünknél kötelező volt;
• a VEIKI-vel kötött futó szerződések átszedálása a CENTROMATIC-ra;
• a saját és a VEIKI-től kölcsönzött eszközök leltározása (elképesztő mennyiségű tárgyi eszközt örököltünk, ennek egy része anyag volt, semmilyen leltárban nem szerepelt, de csak fokozatosan szabadultunk meg tőlük az "egyszer még jó lesz valamire" elvet követve;
• közüzemi szerződések kötése (telefon, internet, honlap, stb.).

Az az ideális állapot, hogy a régi helyünkre járhattunk be dolgozni, és parkolóhely is volt bőven, kb. másfél évig tartott, 2011 tavaszán költöznünk kellett, Kelenvölgyben találtunk egy ideális irodát. A VEIKI leltárában szereplő bútorokat nem vihettük, így új helyünket teljesen be kellett bútoroznunk.
Emlékszem, mennyi bosszúságot okozott a telefon és az internet új helyre költöztetése, még posztoltam is akkor erről.
Négy év múlva ismét költözni voltunk kénytelenek, mert bérbeadónk az egész épületet eladta egy Ausztráliából hazaköltöző magyarnak. Új helyünk a Budaörsi Repülőtér mellett egy irodaház 4. emeletén volt, csodálatos kilátással a repülőgépekre. A kifejezetten a kelenvölgyi irodához vásárolt és készített bútorokkal kellett valahogyan berendezni az egészen más struktúrájú új irodát. 2019 januárjában, amikor három kollégánktól megváltunk, átköltöztünk ugyanebben az irodaházban egy kisebb irodába.
Közben, még valamikor 2011-ben megkezdődött a VEIKI felszámolása (ami azóta sem zárult le), és megkezdődött kálváriánk a felszámolóval:

• A felszámolónak az volt a véleménye, hogy a VEIKI csődbűntettet követett el azzal, hogy futó szerződéseit átadta a mi Kft.-nknek, sőt, még fizetett is a kötelezettségek átvállalásáért, valamint úgy ítélte meg, hogy túlságosan olcsón bérelhettük a VEIKI helyiségeit és eszközeit. Keresetet adott be ellenünk két ízben is, szerencsére a bíróság mindkét esetben megalapozatlannak találta a kereseteket, és elutasította őket.
• A VEIKI 50%-os tulajdonrészt birtokolt a munkahelyi kft-nkből, amelyet természetesen a felszámoló vett át. Mivel a VEIKI csődje után nem működtettük tovább a kft-t, az már csak veszteséget termelt, de a felszámoló évekig nem járult hozzá, hogy végelszámolással megszüntessük. Közben egy titokzatos, kormányközeli vevő is jelentkezett a tulajdonrészünk megvásárlására, tájékoztattuk, hogy az 50%-kal nem sokra megy. Végül a felszámoló hozzájárult a kft. megszüntetéséhez, a végelszámolás 2014 áprilisában lezárult.
• Érdekes módon a VEIKI felszámolásának megindulásakor a felszámoló már nem számított fel bérleti díjat a nálunk lévő eszközökért, hanem többször meghirdette azokat árverésre. Mi mindig tettünk vételi ajánlatot a valós értékük alapján, de ezt a felszámoló rendre elutasította. Végül a VEIKI-vel szembeni fő követelő, a dunaújvárosi ISD POWER jelezte, hogy készítsük össze elszállításra az eszközöket. Feléjük is tettünk vételi ajánlatot, ők is elutasították. A már jócskán elavult eszközökből egy szép kupacot képeztünk, de a követelő két évig (!) a füle botját sem mozdította. Ekkor jeleztük, hogy megkezdjük az eszközpark felszámolását, amire megjelentek, 10-15 még használható készüléket (nyomtató, fax) kiválogattak, a többiről írásban lemondtak, ezekből elektronikus hulladék lett. Ez az ügy 2014 végére zárult le, ekkor szűnt meg minden kapcsolatunk a VEIKI felszámolójával.

2018 decemberében váltunk meg három kollégánktól, akik valamennyien résztulajdonosok is voltak a CENTROMATIC-ban. Le kellett bonyolítani az anyagi elszámolásokat, a cégautók eladását, módosítani kellett a társasági szerződést. 2019 március 1-től pedig a CENTOMATIC-nak már nincs főállású alkalmazottja (leszámítva az én nyári másfél hónapos tevékenységemet az ERBE és a SCADANET közötti időszakban).

Amikor a Gellérthegy utcából Kelenvölgybe költöztünk, a pakolásnál az egyik irattartó szekrényből egy fénykép került elő a VEIKI őskorszakából. Az A2-es méretű képet bekereteztettük, és innentől követett minket mindenhová, jelenleg is ott lóg a budaörsi irodánk bejárati ajtaja mellett. Az irodát hamarosan felszámoljuk, nem tudom, mi lesz a fénykép sorsa.