Határmezsgyén

Áldott emlékű anyósomtól tavaly májusban 63. születésnapomra egy nagy értékű könyvutalványt kaptam. Afféle búcsúajándéknak is tekinthettem, mert alig két hónap múlva végleg itt hagyott bennünket. A karácsonyi könyvvásárlásokkal együtt váltottam ki az utalványt, és köztük volt Péterfy Gergely A golyó, amely megölte Puskint című könyve is. Ma olvastam ki.
Péterfynek már két könyvéről is posztoltam, a Mindentől keletre egy esszékötet volt, afféle íróasztal-kisöprés, A kitömött barbár pedig egy párhuzamos életrajz. Gondoltam, kicsit már tudok "péterfyül", megpróbálom új regényének cselekményét az igen mozgalmas könyvborító (Hrapka Tibor munkája) alapján kitalálni.

(Kattints rá a teljes méretért)

A cím mindenképpen egy párbajra utal, amely lehet Puskin és Georges Charles d'Anthès közötti párbaj, de akár Jevgenyij Anyegin és Vlagyimir Lenszkij közötti összecsapás is. A borítón is láthatunk két karikatúra alakot, akik lepusztult lakótelepi házak tetején, egy égő város kulisszája előtt vívnak pisztolypárbajt. Ismert Puskin szabadkőművessége, Péterfy pedig A kitömött barbárban mélyrehatóan foglalkozik a XVIII. századi szabadkőműves mozgalommal.
A címlapon látunk még két antik szobrot, egy Herkulest ábrázoló domborművet és egy Vénusz-szobrot egy puttóval. Vajon ezek csak az örök férfit és az örök nőt szimbolizálják, vagy a görög-római kultúrának más szerep is jut a regényben? Vénuszt a XX. század két legpusztítóbb önkényuralmi jelvénye, a sarló-kalapácsos vöröscsillag és a horogkereszt veszik körbe. Vajon ezek csak a cselekmény idejére utalnak, vagy az önkényuralom komolyabb szerephez is jut? Az égő város jelentheti akár a világháborút vagy '56-ot is.
A hátoldali borítószöveg utalása már egyértelműbb: az elbeszélő egy Olga nevű hölgy iránt érzett olthatatlan szerelméről szól. Áhá, egyértelmű az Anyegin-párhuzam, lehet, hogy egy Anyegin-parafrázist olvashatunk majd. Lesz benne Olga, talán egy másik nő és két férfi. Talán még egy levél is (я к вам пишу...). Végül is az Anyegint Áprily Lajos fordításában ismerhetjük, aki Péterfy dédapja.
Már csak egy kulcs van, amit nem fejtettünk meg: a könyv hátoldalán egy középkori metszeten egy furcsa építmény van, egy domb belsejében lévő csarnok, abból kiinduló lépcsők és folyosók. Ez vajon a helyszínre utalhat? és miért jelenik meg fölötte a címoldalról megismert szürke lakótelep tükörképe? Ne találgassunk tovább, hanem csapjunk bele.
Hát hamar kiderül, hogy a legfőbb kulcs a domb által rejtett erőd, a Castrum ad Herculanum, az egykori Limesen álló római erőd, mely a római civilizációt védte a barbár hordák betörésétől. A regény helyszínét a szerző Pilismarótból, Almásfüzitőből és kicsit Piliscsabából (az új egyetem, a Pazmaneum) gyúrta egybe. A családi ház, Braun Antal zsidó ruha-nagykereskedő egykori háza, a későbbi Waldstein ház is civilizációk határán áll, melyben nemcsak szimbolikusan, de fizikai valójában is átadja helyét a görög-római kultúra a szkíta-hun-ősmagyar relikviáknak.
De mintha minden szereplő is folyamatosan két világ határán egyensúlyozna:

"...De persze evvel a liberális indulattal is csínján kellett bánnom: mindig lesben álltam, hogy figyelmeztessem önmagam, mennyire megengedhetetlenül képmutató, kétszínű és álságos vagyok. Titkolt életem két pólusán egy-egy esztelen szenvedély áll: az egyik, amely Olgához fűz, a másik, amely a kurvákhoz, az egyik az elérhetetlen, a másik a fillérekből megkapható szerelemhez..."

Értelmet nyernek a borítón szereplő lángok, melyek az emésztő szenvedélyeket szimbolizálják: van, kit szerelmi szenvedély, mást az alkoholizmus, megint mást a videójátékok iránti addiktív vonzalom pusztít. És persze az önkényuralmi jelképeknek is egyszerűbb a magyarázata, mint gondoltam:

"...a kommunisták egyetlen dolgot csináltak meg alaposan: megtanították a magyarokat lopni. Tulajdonképpen ez az egyetlen dolog, amihez tényleg értettek: elvenni a másét. A nácik megtanították őket gyűlölni: ők meg ebben voltak jók. Most szökött szárba a vetés: kikelt a gyűlölködő tolvajok sárkányfog-veteménye..."

És hogy van-e párbaj a regényben? Nagyon is! A démoni Áron valamennyi Olgáért vívott párbaját megnyeri, legyőzi Olga apját, Olga fiát és az Olga iránti önpusztító szenvedélyben égő elbeszélőt is.
Mert ezek vagyunk, mi magyarok. Két civilizáció határán egymás ellen vívjuk ócska párbajainkat, egymást taszítjuk pusztító szenvedélyekbe, együtt ápoljuk a gyűlölködő tolvajok sárkányfog-veteményét. Pedig a barbárok már a fülünkbe súgták: "Végetek lesz. Most mi jövünk!"

"Öt újabb lépés még. Behunyja
Lenszkij is már a bal szemét -
De dörrenés szakítja szét
A csendet... Int a végzet ujja:
Meging a költő szótlanul,
S kezéből a pisztoly kihull." - Puskin: Anyegin (ford. Áprily Lajos)

Van-e remény?
Egy éve nyílt a sarkon egy Aldi, ahol mindig kapni kecskesajtot (Ziegenkäse, frommage de chévre). Katival szeretjük, rendszeresen veszünk. Olvasd el a regényt, és megérted, mire gondolok.