Homeoffice-olj, ne kufircolj - a Ragály második és harmadik hete

Ismét jelentkezem ragálynaplómmal, ha nem is olyan részletességgel, mint az első hétről szóló beszámolómban. Azon kívül, hogy lelassult az életünk, hirtelen nagyon megnőtt az auránk, többé már senki sem liheghet a nyakunkba az utcán, a villamoson vagy a boltban.

Ez engem leginkább erre a Csupaszpisztoly-epizódra emlékeztet:

A vírus rendületlenül menetel tovább, a fertőzöttek száma meghaladta az egymilliót, a halottaké a hatvanezret, és az USA után Spanyolország jött fel a második helyre a fertőzöttek számát tekintve. A halottak számát tekintve sajnos Olaszország vezet. Olaszországban a koronavírus mortalitása 12%, szemben a németországi alig másfél százalékos halálozási aránnyal. Talán utalhat az egyes országok egészségügyi színvonalára a halálozási ráta. Izraelben például nagyjából tízszer annyi megbetegedés van, mint nálunk, de a halottak száma nagyjából ugyanannyi.
Homeoffice-os napirendem nagyjából kialakult: Minden héten hétfőn és csütörtökön tartunk konferenciát, amelyen folyó ügyeket beszélünk meg és a főnököm C#-tanfolyamot tart. A konferencia általában 10-től fél kettőig tart, eddig négy alkalommal volt, minden esetben technikai zökkenők nélkül.
Ugyanilyen zökkenőmentesen tudom a saját programfejlesztésemet végezni, és pont abban az ütemben haladok, ahogyan elterveztem. Ami a munkabeosztásomat illeti, az otthonról dolgozás előnyeit is kihasználom, így ebéd után lepihenek egy félórácskára. A folyton otthonlevés általában egyéb életmód-változtatást is kikényszerít. A kevesebb mozgás miatt minden reggelemet az öt tibeti rítussal kezdem, valamint ismét leszoktam a vacsorázásról.
Katinál kitapasztaltuk a dolgozós és az otthonlevős hetet is. Dolgozós héten én viszem autóval, és egy kollégája fuvarozza haza. Otthonlevős héten Kati egész nap nyüzsög, már készen van a tavaszi nagytakarítással, átrendezte a ruhásszekrényeket, a spejzot.
Petra nagyon fegyelmezetten és lelkiismeretesen csinálja az on-line tanulást. Egyedül az on-line zongorázás nem vált be, ezért otthonában fogadta a zongoratanárnője és saját zongoráján tartott neki órát. Mivel tavaszra nyelvvizsga-előkészítő tanfolyam volt neki betervezve, érdeklődtünk a Goethe Intézetnél, ahol indítanak on-line kurzusokat. Meglátjuk.
Úgy veszem észre, édesanyámnál okozta a legkisebb változást a járvány. Édesapám halála óta (2013) egyedül él, megszokta, sőt saját állítása szerint szereti az egyedüllétet, annak pedig kifejezetten örül, hogy gondozónők helyett én járok hozzá hetente háromszor. Egyedül azt érti meg nehezebben, hogy most a bevásárlásnál nem lehet olyan válogatós, mint korábban, sok mindenben szűkebb a választék. Ha szóvá teszi, hogy miért nem olyan kenyeret vittem, amilyet szeret, a Spreewald uborkát szoktam neki példának felhozni. Egyik kedvenc német filmemben, a Good Bye Lenin-ben egy idős asszony kómában van a berlini fal ledöntésekor, és nem merik neki megmondani, hogy már nincs NDK. Mivel Spreewald uborkát már nem kapni, a fia régi uborkás üvegekbe tölti át az újfajta csemegeuborkákat.
Szerencsére sem Petra, sem én nem szoktunk rá a napközbeni tévézésre, viszont próbálok többet olvasni és elővettem régi kottáimat is, úgyhogy Petrával néha igazi "zongoraversenyt" folytatunk a hangszerért.
Kati a héten szájmaszkokat varrt az egész családnak, most már csak abban járunk vásárolni.

Egyre többen osztanak meg különféle közösségi oldalakon gondolatokat arról, hogy folytatódhat-e a világ ugyanott, ahol a ragály előtt tartott. Arundhati Roy indiai írónő szerint úgy kell tekintenünk a pandémiára, mint egy lehetőségre: "Nothing could be worse than a return to normality. Historically, pandemics have forced humans to break with the past and imagine their world anew. This one is no different. It is a portal, a gateway between one world and the next."
Nagyon megindító produkciók is megjelennek a világhálón, nekem a csúcs a mai napon közzétett, 168 magyar színész közreműködésével készült dal, íme:


#VIGYÁZZATOKMAGATOKRA, #HALÁLAVÍRUSRA, #TÚLÉLJÜK