Parlament

Parlament

2019. május 18., szombat

Első 40 évem a szakmában - a Rolitron-sztori

Ahogyan előző posztomban írtam, gombamód alakultak a '80-as években a különféle kisvállalkozások. Egyike volt a legendás kisszövetkezeteknek a Rolitron, a Rózsahegyi László által alapított kisszövetkezet.
Egy évfolyamtársamnak, aki velem együtt járt szakmérnökire, tanulmányi szerződése volt a Medocorral, az akkori legjelentősebb magyar orvosiműszer-gyártó vállalattal. Őt kereste meg Rózsahegyi, hogy nem dolgozna-e inkább a Rolitronnál, így a szakmérnöki elvégzése után rögtön a kisszövetkezetnél kezdett.
A Rolitron célkitűzése orvosi berendezések gyártása volt: kardiológiai monitorok, művese-állomások. Ezek szoftverét fejlesztette volna évfolyamtársam, aki tényleg jó szofetveres, jelenleg a Graphisoftnál dolgozik. Első nagy dobásuk azonban egy nagyon egyszerű szerkezet volt, a "painkiller". Ma is alkalmazott terápia, hogy izomfájdalom esetén a izomrostokra adott kismértékű, megfelelő frekvenciás áram képes a fájdalom csökkentésére. A Rolitron painkillere szappanos doboz méretű volt, és mivel nagyon jó volt a televíziós reklámja (Pomezsánsznky György magyar feltalálókkal foglalkozó sorozatában külön adást szentelt neki), vették az emberek, mint a cukrot. Ennek bevételét a Rolitron saját mikroszámítógép-munkaállomás kifejlesztésére fordította. A Z80 processzoron alapuló elektronikát maguk fejlesztették, a Videotontól vásárolták a display-t és a billentyűzetet, a MOM-tól a floppy-meghajtókat. Neve is lett: Rosy. De megfelelő operációs rendszerre is szükség volt.
Akkor én már az MDS mikroprocesszoros fejlesztőrendszer operációs rendszerének, az ISIS-II-nek nagy tudora voltam, ezért évfolyamtársam tanácsára engem kértek fel, hogy adaptáljam az operációs rendszert az ő gépükre. Így született meg a RODOS (Rolitron Disc Operating System) operációs rendszer, mely már tökéletesen alkalmassá vált programfejlesztésre. Lefutott rajta az Intel szövegszerkesztője, az Assembly és PL/M fordítók. Ez mai szemmel nézve közönséges szoftver-lopás volt, de ne felejtsük el, hogy ebben az időben minden nyugati számítástechnikai termék COCOM-listás volt.
Engem végig zsebből fizettek, és nagyjából a VEIKI-s fizetésemmel megegyező havi apanázsban részesültem. Körülbelül két évig tartott ez az idilli állapot, általában délutánonként, második műszakra mentem a Roliba dolgozni, először a III. kerületi Lajos utca és Fényes Adolf utca sarkára, később az Árpád fejedelem útra.
A fejlesztés során merültek fel érdekes problémák is. Volt egy BASIC-rendszer (a BASIC az időosztásos rendszerek és az ősi személyi számítógépek, pl. a Sinclair vagy a Commodor64 programnyelve volt), amely az MDS-en az ISIS_II alatt tökéletesen működött, de RODOS alatt fura hibái voltak, egyes utasítások hibásan hajtódtak végre. Az én feladatom volt a hiba kijavítása.
Abból indultam ki, hogy az eltérés abból adódhat, hogy a program nem i8080-as, hanem Z80-as processzoron fut. A Z80 szintén nyolcbites processzor volt, akárcsak az Intel 8080-as processzora, egy másik szilícium-völgyi cég, a Zilog fejlesztette ki. Utasításkészlete felülről kompatibilis volt a 8080-nal, azaz elvileg minden programnak futnia kellett rajta, ami a 8080-ason is lefutott. A két processzor utasításkészletének részletes elemzésébe kezdtem, és két nüanszbeli különbséget fedeztem fel:
  • A 8080-as paritásflagje (jelzőbitje) mind logikai, mind aritmetikai műveletek után az A-regiszter bitjeinek páros vagy páratlan állapotát tükrözte vissza, ezzel szemben a Z80-nál logikai műveletek után paritást, aritmetikai műveletek után viszont túlcsordulást jelzett;
  • A 8080-as segédátvitel-bitje csak az A-regiszter tartalmának jobbra vagy balra történő eltolása vagy forgatása esetén kapott szerepet: azt jelezte, hogy volt-e bitmozgás a regiszter alsó és felső tetrádjai között. Ezzel szemben a Z80 egyéb műveletek esetén is használta ezt a jelzőbitet.
Persze csak feltételezés volt, hogy ez az eltérés okozta a hibát, de elkezdtem feltárni a programrendszer azon részeit, ahol felhasználásra került ez a két jelzőflag, és ezekre a helyekre korrekciós utasításkódot szúrtam be. Csodák csodájára a hiba megjavult, mostantól a Rosy-n is futhatott a "lopott" BASIC-rendszer.
Rózsahegyi László jó üzletember volt, rájött, hogy valójában a leginkább saját célra fejlesztett Rosy-ban, nem pedig az orvosi műszerekben van az üzleti lehetőség, és irodai számítógépek, szövegszerkesztők fejlesztésébe fogott, így születtek meg a Rosytext számítógépek különféle változatai, melyeken már egészen korszerűnek számító szövegszerkesztő futott.
Magyarország első irodai számítógépeit a '80-as évek végén megjelenő, és egyre nagyobb gyorsasággal terjedő IBM PC-k egy fél évtized után kiszorították, de büszkén elmondhatom, hogy az általam adaptált operációs rendszer futott ezeken a gépeken.
1983 telén még egy sítúrára is elmentem a Rolitronnal a Chopokra. A kisszövetkezet többszöri átalakulás után összeolvadt az Optotrans nevű üvegszálas hírközléssel foglalkozó céggel, és megalapították a Synergont, mely szintén a magyar IT-ipar egyik sikertörténete volt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése