Ma, amikor utolsó munkanapomat töltöttem a Gellérthegy utcában, két film járt a fejemben: A Hegedűs a háztetőnből a búcsújelenet és a Napfény ízéből az a jelenet, amikor Sors/Sonnenschein Iván kidobálja a régi udvarház összes kacatját, azt sem bánja, hogy az elveszettnek hitt receptkönyv, a Napfény íze nevű gyomorkeserű receptúrája is odalesz. Ismét felveszi a Sonnenschein nevet, és felszabadultan sétál végig a Váci utcán (a figyelmes néző az utcai forgatagban felfedezheti Szabó Istvánt, a film rendezőjét is).
Ugyanígy szórtam ki az elmúlt héten múltam számos kacatját, amiről sokáig azt hittem, hogy valamire jó lesz, de aztán mégsem kellett. Felszabadító érzés volt.
Holnap az épületben kikapcsolják a közműveket, ezért ma leltár szerint átadtuk az irodát, koccintottunk egy pohár pezsgővel, elvittük utolsó kacatjainkat, és ennyi. Mert végül is:
"What do we leave?
Nothing much.
Only Anatevka (VEIKI)"
Alant láthatjátok az épület, egykori dolgozószobám és a recepció fotóját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése