Átutazó

Tavaly, a svájci utazásom kapcsán végeztem egy összegzést azzal kapcsolatban, hogy hány idegen országban töltöttem már legalább egy éjszakát. Kiderült, hogy 15-ben, valamennyi európai (amennyiben Izraelt európainak tekintjük). Nem ejtettem szót viszont azokról az országokról, amelyeken csak keresztül utaztam (itt most hanyagoljuk el a repülőgépet, az ki tudja, hogy merre röpdös, számítson csak a vonat és az autó).
Ez azért jutott eszembe, mert múlt heti síelésünkre menet illetve onnan jövet keresztül autóztunk Szlovénián is, ahol én még átutazóként sem jártam azelőtt.
Szóval első átutazós országom Ukrajna volt 1977-ben. Moszkvába mentünk építőtáborba (van-e, ki e fogalmat nem ismeri?). Az Ukrajnán való áthaladás azért nem keltett különösebb feltűnést, mert akkor még szovjet tagköztársaság volt, ezért nem számított külön országnak. A vonat jövetben is és menetben is éjjel szelte át a Kárpátokat, így nem sokat láttam belőle. Kijev viszont még vonatról is szép város látszatát keltette. Ukrajnában azóta sem jártam, pedig Anita révén kárpátaljai rokonságom is lett, igazán ellátogathatnánk legalább a nevezetesebb magyarlakta helyekre. Akkoriban a "szocialista", vagyis piros útlevél csak "külön ablakkal" volt érvényes a Szovjetunióba (amelyiken nincs áthúzva a Szovjetúnió), de ezt véletlenül sem nevezték vízumnak.

Szocialista "kiutazóablak", ami érvényes a Szovjetunióba

Második átutazós országom rögtön a következő évben Belgium volt. 1978-ban első nyugat-európai körutazásom alkalmával vonatoztunk át rajta, hogy Ostend kikötőjében kompra szállva hamarosan Dover fehér szikláit pillanthassuk meg. A belga belépéshez vízummal kellett rendelkezni, meg persze "kapitalista", vagyis kék útlevéllel. Az átutazó vízum ingyenes volt, de az adatlapot csak franciául vagy flamandul lehetett kitölteni. A belga nagykövetséggel szemben lakott egy franciául tudó hölgy, aki jó pénzért segített a tudatlan utazónak. Az ügyintézés is eltartott egy pár hétig. Bár Brüsszel az EU fővárosa, Belgiumban azóta sem jártam, pedig belga rokonsággal is rendelkezem: édesapám unokatestvérének lánya Belgiumban ment férjhez egy olaszhoz. Most a sok vallon és flamand között ők igazi belgák.

Ingyenes belga vízum

A Szlovénián való keresztül autózás volt a legkevésbé kalandos, ha nem én vezetem az autót, talán észre sem veszem, hogy egy azelőtt sosem látott országban járok. A határon mégcsak lassítani sem kellett, és utiokmánynak megtette a személyi is. Menetben Ljubljánán keresztül Villach felé mentünk, vissza Graz felől Mariboron keresztül, természetesen végig autópályán. Mindkét irányban megálltunk tankolni, mert most a régióban itt a legolcsóbb a benzin. Szlovénia szerencsés kis ország, a volt Jugoszlávia leggazdagabb tagjaként viszonylag fájdalommentesen sikerült önállósodniuk. Egyszer talán ezt a kis államot is bejárjuk.