Véget ért nassfeldi családi síelésünk. Éppen 15 évvel ezelőtt, 1996-ban kezdtünk Ausztriába járni családi sízésre. Akkor is Jutkáékkal mentünk, mint most, és csak Borit vittük magunkkal, mert Orsi még csak másfél éves volt. Murau (a Kerschberg) volt az uticél, az autópálya már megvolt Hegyeshalomig, de útdíjas volt. Az osztrák határon buzgón mutogattuk útlevelünket, és mivel még nem készült el a Semmering-alagút, 40 percet tekeregtünk a kanyargós hágón.
Bezzeg idén! Nassfeldre három idegen ország érintésével, négy határátkeléssel, szinte végig autópályán jutottunk el: Magyarország-Szlovénia-Ausztria-Olaszország-Ausztria. A magyar, szlovén és osztrák szakaszokra volt matricánk, Olaszországban egyszeri útdíj volt. A Wurzenpass-alagútnak Szlovénia és Ausztria között szintén külön egyszeri díja volt. Persze az összes ország schengeni, így alig vettük észre a határátlépéseket.
Az olasz-osztrák határ fenn a hegyek között Passo Promollo-nál van. Két ízben is itt ebédeltünk: egyszerűen átcsúsztunk, beültünk egy hegyi kocsmába és ittuk a bombardinót (forró tojáslikőr tejszínhabbal), ettük a hamisítatlan olasz pizzát (hogy lehet, hogy 10m-re a határtól egészen más az íze) és a finom itáliai eszpesszót.
Egyébiránt az időjárás nem volt kegyes hozzánk, a 2., 3. és 4. napon ködös, havas idő volt, a pályák hol buckásak, hol meg jegesek. Szerencsére aki Andris és Jutka társaságában van, az sohasem unatkozik.
Vittünk vókitókit, hogy kapcsolatban maradjunk egymással a hatalmas síterületen. Első nap a mi frekvenciánkon bejelentkezett egy Igor nevű ember, attól kezdve mindig így szoltunk a rádióba: Halló Igor! Kivéve, amikor a társaság egyik fele Olaszországban borbardinót ivott, a másik fele Ausztriában gőzgombócot (miszerint Germknödel) evett. Ekkor a címben szereplő párbeszéd hangzott el az éterben.
Építettünk egy gyönyörű családi hóembert is, akit Igor Bombardinónak neveztünk el.
Petra sítudása sokat fejlődött, a nagylányok már a saját (nagyon gyors) tempójukban nyomják, Kati pedig a tavalyi lábtörése után új síléccel és bakanccsal ismét visszatalált önmagára (lassú, biztonságos síelés). Sokan csodálkoztak, hogy nálunk még együtt üdül az egész család. Bori a második szemeszter első hetét mulasztotta el, Orsit és Petrát is kikértük a suliból. Petrával azért mindennap tanultunk (főleg Kati), hogy nehogy azt higgye, van olyan kalendárium, amiben csak farsang van, böjt nincs.
Egyébként a sítúrán készült fotókat itt megtekinthetitek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése