Vannak dolgok, amelyek állandónak tűnnek egy hosszú időn keresztül, aztán mégis úgy szitálnak ki az életünkből, mintha ott sem lettek volna. Erről a szép indián nyárról jutott eszembe Agárd és a VEIKI üdülője, ahol minden tavasszal és ősszel eltöltöttem egy "brigádhétvégét" először csak magamban, aztán Katival kettesben, végül egyre bővülő családdal.
 |
| Utolsó családi agárdi fotó 2012 májusából |
 |
| 1999: bel szélen Orsi, jobb szélen Bori |
 |
| Első agárdi fénykép 1981 szeptemberéből |
 |
| Első közös reggelink Agárdon Katival 1989 szeptemberében |
A VEIKI agárdi üdülője az idők során két lépcsőben épült át: az egy főépületből és négy faházból álló üdülőtelep először csak komfortosabbá vált, de maradt a közös konyha és közös vizes helyiségek, majd a szobák számának csökkenésével minden szoba saját konyhát és fürdőszobát kapott. Az üdülő közvetlen kijárattal rendelkezett az agárdi kemping strandjára.
A tavaszi és őszi brigádhétvégék általában péntek estétől vasárnap délutánig tartottak. A lentalvós kemény mag általában péntek este érkezett, ekkor volt mindig legjobb a buli (észrevettétek, hogy minden buli első órája a legjobb, ha többnapos, akkor az első napja?). Szombatra minden vendég lejött, délben bográcsolás, este a tábortűznél borozás, éneklés. Hatalmas pingpongcsaták és kártyapartik voltak: a rikiki volt a favorit, amikor egyre növekvő lapszámnál kell megsaccolni az ütésszámot. Mi bridzs-szabályokkal játszottuk: nincs sem überelési, sem adukényszer. A győztes elnyerte az "Agárd rikikikirálya" címet.
Bár a VEIKI felszámolása 2010-ben megkezdődött, a felszámoló az agárdi üdülővel nem tudott mit kezdeni, mert a telek az agárdi önkormányzaté volt. Így fordulhatott elő, hogy az utolsó ilyen összejövetelt (ami a vége felé már inkább nyugdíjastalálkozó volt) még 2012 májusában megtarthattuk. Valójában azért maradtak el ezek az összejövetelek, mert a gyerekek minden családban megnőttek már.
Volt kollégáimmal való találkozás az év végi vacsorákra szűkült (ezt még 2019-ben is megtartottuk), illetve 2018-ig rendszeresen összejöttünk minden nyáron egy volt kollégám dunakeszi házában.
Ami az agárdi üdülőt illeti, pár éve leégett az épület, rég jártam arra, nem tudom mi van a területén. Viszont nagyobbik unokahúgomék Agárdon építkeznek, hamarosan hétvégi házuk lesz ott, talán vendégeskedünk majd párszor náluk, és akkor majd nosztalgiázunk kicsit.
Mostanában az őszi Agárdok helyét az őszi osztálytalálkozók veszik át. 2014 szeptemberében tartottuk 40. érettségi találkozónkat Dobogókőn (azért ősszel, mert Amerikában élő osztálytársnőm akkor ért rá). Annyira jól éreztük magunkat, hogy elhatároztuk, hogy ezeket a háromnapos hétvégéket évente megismételjük, így 2016-ban és 2017-ben újra Dobogókőn, 2018-ban Kisorosziban, 2019-ben és 2020-ban Balatonbogláron gyűltünk össze. Most ezek az összejövetelek tűnnek pont olyan állandónak, mint egykor az agárdi brigádhétvégék. Aztán majd meglátjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése