Utószezon 50 éves évfordulóval

Amint azt egy korábbi posztomban írtam, pont 50 éve kezdtem meg gimnáziumi tanulmányaimat. Már egy jó ideje évente összegyűlünk egy hétvégére volt osztálytársaimmal, így tettünk tavaly is, amikor pedig a 45. érettségi évfordulónkat ünnepeltük. Az idei találkozót is már év eleje óta szervezzük, és a ragály első hulláma levonulása után tele voltunk reménnyel, hogy zökkenőmentes lehet ez az osztálytalálkozó is.

Külön apropót adott a találkozónknak, hogy egyik osztálytársunk, a Puskás Aréna tervezője Kossuth-díjat kapott, ebből az alkalomból márciusban nem sikerült köszöntenünk, így ezt a köszöntést is ezen a találkozón akartuk megejteni.

A koronavírus-járvány második hulláma sokszoros erővel csapott le Európára, így veszélybe került az osztálytalálkozó. Már a múlt héten mentek a köremailek, hogy most akkor menjünk-e vagy sem. 16 bátor ember végül úgy döntött, hogy vállalva a kockázatot megtartja az összejövetelt. Szerencsére az ünnepelt is köztük volt.

Péntek délutántól vasárnap délelőttig ment a dumaparti. A szombat esti banketten az építész urat egy stadion alakú tortával leptük meg, valamint egy üveg egyedi  címkés borral. A napközbeni hőmérséklet 30 fok körül volt, ezért még a Balatonban való fürdés is belefért a programba.

Néhány kép:

Péntek esti dumaparti

Kirándulás a Gömbkilátóhoz

Szombat délutáni traccsparti

Csoportkép a stégen

Stadion alakú torta

Köszöntő beszéd

Két hét múlva kiderül, megfertőztük-e egymást. Minden esetre nagyon jó volt újra együtt.