Ki ne emlékezne Bergerre, a hippire a Hair-ből. A Vízöntő korszakának gyermeke, kívül áll a társadalmon, nem hajlandó részt venni egy értelmetlen háborúban, de a barátaiért mindig kiáll: kihozza őket a börtönből, hozzásegíti őket, hogy találkozzanak szerelmükkel, végül az életét áldozza értük.
Milos Forman, a cseh újhullám nagy alakja (a most meghalt Jiri Menzel a másik) az Egy szöszi szerelme és a Tűz van babám megrendezése után a Prágai Tavasz vérbefojtását már nem tűrhette és elhagyta hazáját. Az USA-ban az 1975-1984 közötti arany évtizedben az egyetemes filmtörténet négy filmremekét rendezte meg: Száll a kakukk fészkére, Hair, Ragtime, Amadeus. Mind a négy szinte ugyanazt a problémát boncolgatja: az egyéni szabadság és a hatalom viszonyát, a lelkiismeret és a törvények szembekerülését. A Hair volt az a film, amelyre szinte hetente jegyet váltottam a '80-as évek elején (a másik a Jézus Krisztus szupersztár volt).
Tudjátok, hogy néha szemlézem a másik oldal sajtóját, és így bukkantam Szentesi Zöldi László ismert jobboldali publicista cikkére a 888-ban. A cikk szerint Berger, a Hair főszereplője egy felforgató anarchista volt, és az ilyenek miatt jutott oda a nyugati kultúra, ahova jutott:
"A hippire a Hairből, aki serényen felpattant az asztalra, és pohárrugdosós tánccal fejezte ki, mennyire megveti a konvenciókat és a gazdag polgárokat. Aki kábítószert kínálgatott másoknak, aki szerint csak ma van, a holnap elmarad. Aki szerint a hazának nem tartozunk semmivel, akinek simán belefér, hogy amíg a többiek teljesítik a kötelességüket, ő vidáman bulizik, iszik, rókázik és kefél igen tisztelt barátaival."
(Szerényen jegyzem meg, Berger nem rugdosott poharat, tánca az asztalon nem pusztított, csak felhívta a figyelmet arra, hogy míg a felső tízezer tékozló partikat rendez, amerikai fiatalok halnak meg egy értelmetlen háborúban. Berger tánca pont attól olyan mulatságos, hogy a poharakat és a kristálycsillárt gondosan kikerüli. Mellesleg közismert, hogy Petőfiék a 12 pont kihirdetésekor lószaros csizmában ugráltak a Pilvax billiárdasztalán.)
Ha Szentesi Zöldi Lászlón múlt volna, Berger sohasem lehetett volna hippi, és akkor nem Trumpnak kellett volna naggyá tenni Amerikát, már Nixon alatt azzá válhatott volna. A Hair sohasem készülhetett volna el. A Száll a kakukk pláne: mégis micsoda dolog, hogy nem értik meg a pszichiátria betegei, hogy a főnővér csak a javukat akarja. Ragtime? Ugyan már! Ezt az afroamerikait ki bujtogatja lázadásra, csak nem maga Soros György?
Idáig hidegen hagyott a színművészetisek mozgalma, de most megértettem, micsoda szellemiség próbál befurakodni az intézmény falai közé. A legostobább, legszervilisebb módon értelmezett rendpártiság. Ezt a filmégető, könyvégető buzgalmat láttuk már egyszer.
És akkor itt vagyunk a cikk elején szereplő "társadalmi célú" reklámnál.
Azt hiszem, ez az a plakát, amely ha egy időhurok jóvoltából egy '44-es nyilas újságban jelenne meg, csak a ".hu" keltene némi értetlenséget. Nettó, vegytiszta fasizmus. Ez a kép az alapján a film alapján készült, melyet a kormány által pénzel kitömött Alapjogokért Központ készíttetett el, és elkészítésében annak a Lajos Tamásnak a cége működött közre, aki benn ül a Színház- és Filmművészeti Egyetem tisztán kormánypárti kuratóriumában. Hát erről szólna a jövendő színház- és filmművészeinek oktatása:
"Amerika feldúlva, kifosztva, az emberek keze rajta a ravaszon. Buzik, feministák, környezetvédelem-fétisesek, alternatívok, hipszterek, egyszóval a barátaid uralkodnak."
Good morning, starshine, let the sunshine in!
#freeSzFE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése