A rohadt narancs megbarnul

 

Az egykor liberális Orbán Viktorból 30 év alatt egy ócska kis náci lett.

Orbán győztes választások utáni tusnátfürdői beszédei mindig fontosabbak, mint a többi. Minden újabb kétharmados győzelme után Orbán ereje teljében a magyar politika újabb és újabb korszakait jelentette be.

2014-ben hirdette meg az illiberális demokráciát és rontott neki a civil szervezeteknek. A 2014-18-as kormányzati ciklus valóban ennek szelemében zajlott:

• Először a norvég alap pénzének rontott neki, jelenleg ott tartunk, hogy csak azért nem fogadjuk el az egyébként nekünk járó pénzt, mert Norvégia ragaszkodik ahhoz, hogy annak bizonyos hányadának felhasználási céljáról ő dönthessen. A norvég-magyar ellentét odáig eszkalálódott, hogy Magyarország két hete felmondta a Norvégiával még '91-ben kötött beruházási megállapodást. (Update 22.08.15.: Megtudtam, hogy a beruházási megállapodás felmondásának nincs köze a norvég alap körüli konfliktushoz, szimplán arról van szó, hogy a dolog unión belül szabályozva van, ezért a még uniós tagságunk előtt kötött megállapodás okafogyott).
  
• Ezután hamarosan Soros György lett rosszfiú, és az általa finanszírozott magyar NGO-k.
• 2017-ben aztán Putyin utasítására még a CEU-t is elüldöztük hazánkból.

2018-as tusnádfürdői beszédében a miniszterelnök egyrészt váteszként megjósolta az orosz-ukrán konfliktust, és már ekkor Oroszország "jogos igénye" mellett kötelezte el magát. Másrészt azt a víziót vetítette előre, hogy a 2019-es európai parlamenti választások elsöprik a "'68-as elitet": „30 éve még azt gondoltuk, hogy Európa a jövőnk, ma pedig azt gondoljunk, mi vagyunk Európa jövője”.

Szerencsére a '19-es választásokból mind a magyar ellenzék, mind pedig a "'68-as elit" jól került ki, Orbánék - bár távoztak a Néppártból - nem bírtak új pártszövetséget létrehozni Le Pen-ékkel, Salviniékkel és a lengyelekkel. De Orbán Ukrajnára vonatkozó jóslata beigazolódott, mely Orbánéknak újabb kétharmadot eredményezett, és némi hintapolitika után hazánk egyetlen uniós országként lényegében Oroszország mellé állt.

Múlt szombaton került sor - ráadásul a ragály miatt hosszabb kihagyás után - egy újabb tusványosi beszédre, melyben ezúttal Orbán olyan vörös vonalat lépett át, amit korábban csak fasiszta politikusoktól szoktunk meg. A beszéd öt témakör köré volt felépítve:

• Demográfia - Orbán lényegében a kormány családbarát intézkedéseit ecsetelte, amik azért fontosak, mert ha tovább fogyunk, "ellakják" előlünk országunkat.
• Gender - Azt hangoztatta, hogy hagyják meg nekünk azt a hagyományos felfogást, hogy az anya nő, az apa férfi, vagyis ugyanazt a homofób kártyát játszotta ki, amit a "gyermekvédelmi" törvényben már elsütöttek.
• Háború - Orbán békepártisága azon alapszik, hogy dobjuk oda Ukrajnát az oroszoknak, hisz az úgyis őket illeti. Egyedül van vele az Unióban.
• Energiahelyzet - továbbra is a rezsicsökkentést emlegette, két nappal azután, hogy kijöttek a rezsicsökkentést felpuhító szabályok. Hozzá tehetjük: hála istennek, különben összeroppanna a gazdaság!
• Migráció - Ebben a témában sikerült Orbánnak olyat mondania, amely kiverte a biztosítékot: "Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni."

A migráció civilizációs, földrajzi és genetikai alapú megközelítése a művelt világban mára már nem szalonképes, bár kétségtelenül népszerű ideológia. Volt is nagy felháborodás országhatáron belül és kívül egyaránt. Orbán megmagyarázó emberei, és később a miniszterelnök is azt hangoztatták, hogy szó sincs itt semmiféle hitleri fajelméletről vagy rasszizmusról (Orbán: "A magamfajta embertől távol áll az antiszemitizmus és a rasszizmus"), hanem mindössze a kulturális keveredéstől próbálja Európát megvédeni. Véleményem szerint ezzel csak tovább rontott a helyzeten, hiszen az idegen kultúrától való félelem a saját kultúra gyengeségét jelenti. A Római Birodalom is elbukott, de a görög-római kultúra örök.

Évek óta visszatér posztjaimban az a veszély, hogy az orbáni ideológia folyamatosan fasizálódik:

• 2015-ben Ungváry Rudolf A láthatatlan valóság című könyve kapcsán írtam arról, hogy az orbáni szóhasználatban kezdenek megjelenni a fasiszta toposzok: erőkultusz, vezérelv, vérségi összetartozás, a hanyatló Európában miénk a jövő, közös ellenségkép.
• 2018-ban az éppen aktuális tusnádfürdői beszéd kapcsán Thomas Mann Európa, vigyázz! című röpiratára emlékeztettem.
• 2020-ban a sátoraljaújhelyi Turul-szobor avatása kapcsán írtam arról, hogy ezek a fasisztoid szóképek hogyan jelennek meg Orbán beszédeiben.
• Ugyanabban az évben a kormány kegyelemkenyerén élő think-tank, Az Alapjogokért Központ, élén Szánthó Miklós főseggnyalonccal egy olyan propagandafilmmel rukkolt elő, melyre már édesanyám is ezt mondta: "Hidd el Jocókám, én pontosan emlékszem rá, annak idején is így kezdődött!" Igen, ez már egy virtigli nyilas propagandafilmnek is elment volna.
• 2021-ben Orbán hét jelmondatot gravíroztatott egy tükörre, köztük szintén voltak fasisztoid kinyilatkoztatások.

Szánthó Miklós most is ott pöffeszkedett Tusnádfürdőn, az ellenzéki újságíróknak dölyfösen csak így válaszolt: "Fakenews-nak nem nyilatkozom!" Orbán magyarázó emberei arra hivatkoznak, hogy hogyan is lehetne Magyarországon fasizmusról beszélni, amikor üldözik az antiszemitizmust. Nos, a fasizmushoz valóban kell egy közös ellenség, de annak nem kell kötelezően a zsidóknak lenniük. Kezdetben Brüsszel volt az ellenség, aztán Soros György, hozzájöttek a migránsok, és végül a xenofób kártya mellé Orbán még a homofób kártyát is kijátszotta a "gyermekvédelmi" törvénnyel. Vagyis van zsidópótló bőven a magyar közbeszédben.

Tragikomikus közjátéka volt Orbán tusnádfürdői beszédének, hogy egyik tanácsadója, Hegedűs Zsuzsa megírta Orbánnak, olyan vörös vonalat lépett át, ami nem teszi lehetővé, hogy továbbra is neki dolgozzon, ezért lemond a posztjáról. Amikor azonban Orbán Bécsben megmagyarázta, hogy faji keveredés alatt ő valójában kulturális keveredést értett, azt mondta, hogy ezzel a miniszterelnök mindent jóvátett, ezért visszavonja a lemondását. Csakhogy addigra már kitették az irodájából, ezért úgy nyilatkozott, mint Józsi bácsi, akit kitettek a kocsmából: Úgyis már pont menni akartam. Sírjunk vagy nevessünk?

A kevert fajúság elutasítása kapcsán többen emlékeztettek arra, hogy Orbán három éve még a kipcsak-rokonsággal büszkélkedett, Kipcsak-csacsacsa című dalom népszerűsége hirtelen megint megugrott. Pedig én jobban ide illőnek érzem azt a dalomat, amit az Alapjogokért Központ propagandafilmjének hatására énekeltem. Bár nem olyan jó, de őszinte és valós veszélyre figyelmeztet.

Barátaim, vigyázzatok, barnul a narancs!