22 - fuccs

Középiskolás koromban kultkönyvnek számított az osztályban Joseph Heller regénye, A 22-es csapdája. Gyakran idézgettek belőle osztálytársaim, sokan a filmet is látták, de engem mind a kettő elkerült. Aztán a munkahelyemen volt egy kollégám, aki amikor megtudta, hogy ott van a könyv a könyvespolcomon, csak le kéne emelnem és elolvasnom, egyszerűen idiótának tartott. A könyvből osztálytársaim leggyakrabban a haldokló Hóden és Yossarian párbeszédét idézték:

- Fázom
- Ugyan, ugyan.

Aztán persze a naturális részleteket is. Azóta én is - még úgy is, hogy nem olvastam a regényt - azt válaszolom annak, aki azt mondja, hogy fázik: Ugyan, ugyan. A Klubrádió (V) pár éve leadta a regény hangoskönyv változatát Darvas Iván előadásában. Hát nem pont akkor kapcsoltam be a rádiót, amikor a fenti párbeszéd zajlott?

Mivel 2022-t írunk, én pedig 3x22=66 éves vagyok, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy az amerikai irodalom legsikeresebb második világháborús regényét elolvassam, és nyári lektűrnek ezt vittem magammal balatonszemesi nyaralásunkra.

Nos, először is a regény címéről érdemes beszélni, mi is ez a 22-es csapdája, amit manapság olyan paradox jogi feltételrendszerekre szokták használni, ahol a feltételekben lévő ellentmondások lehetetlenné teszik a feltételek teljesítését. Korábban erre magyarul a "róka-fogta csuka helyzet" kifejezést használtuk. Például egy kezdő nem felel meg egy állás megpályázásánál, mert nincs gyakorlata, de módja sincs gyakorlatot szerezni, mert nem veszik fel. Ugye ismerős ez a helyzet a magyar közbeszerzési gyakorlatban: pályázati feltétel a referencia, amit nem tudsz megszerezni, mert nem nyersz a pályázaton.

A regényben egészen a 47. oldalig kell olvasnunk, hogy megtudjuk, mi is ez a 22-es csapdája: Yossarian megkérdezi Daneeka Dokit, hogy leszerelhetik-e elmezavarra hivatkozva. Persze, mondta a doki, de személyesen kell kérvényeznie, és aki erre képes, annak nem lehet elmezavara, ezért elutasítják a kérelmét. Sokáig azt hittem, hogy a 22-es szám az amerikai légierő szolgálati szabályzatának 22. cikkelyére hivatkozik, de utána olvasva kiderült, hogy erről szó sincs: a catch-22 teljes egészében a szerző, Joseph Heller találmánya, sőt eredetileg a 18-as, majd később a 11-es számot adta volna neki, végül a kiadója tanácsára lett 22. Heller panaszkodott is, hogy regénye számos fordításában nem jól szerepel a catch-22, például a magyar fordításban sem értem pontosan a birtokos szerkezetet. De most már így került be a magyar köztudatba.

Ez a csapdahelyzet több más formában is előjön a regényben. Például amikor Őrnagy őrnagyot századparancsnokká nevezik ki, meghagyja Towser őrmesternek, hogy csak akkor engedhet be hozzá kihallgatásra bárkit, amikor nincs az irodájában. Amikor az irodájában van, nem mehet be hozzá senki. Vagy amikor Daneeka Dokit halottnak nyilvánítják, de nem tudja bizonyítani, hogy ő igenis él, mert egy halott nem jelentkezhet kihallgatásra, nem írhat levelet, folyamodványt, de még ellátmányra sem jogosult. Vagy mikor Yossarian megkéri Luciana kezét, de ő nemet mond, mert őrülthöz nem megy feleségül. De miből gondolod, hogy őrült vagyok? - kérdi Yossarian. Abból, hogy el akarsz venni feleségül. (Lásd még a Woody Allen-klasszikust: Sohasem csatlakoznék olyan klubhoz, amely elfogad engem tagnak).

Miközben a regény szatirikus formában mutatja be a bürokrácia túlburjánzását, egyszersmind naturális részletességgel ábrázolja a háború borzalmait. A regényben vissza-vissza térő motívumok vannak, a legerősebb ezek közül Hóden, a géppuskás halála. Hóden beszédes név, az eredeti angolban Snowden, mert mindössze annyit mond: Fázom. Yossarian Hóden halála után határozza el, hogy nem megy több bevetésre, miközben bajtársain is elhatalmasodik az őrület: McWatt bravúroskodásával egy katona halálát okozza, majd öngyilkos lesz, Nately-t lelövik, Orr eltűnik, Aarfy megerőszakol majd meggyilkol egy római szolgálólányt. Emellett viszont a regény tele van Bulgakov-regénybe illő groteszk történetekkel: a Yossariant újra meg újra meggyilkolni akaró lány, Nately kurvájának legváratlanabb helyeken való felbukkanása, Orr mentőcsónakban való evezése a Földközi-tengerről Svédországba, Milo több kontinenst átívelő kereskedelmi tevékenysége, melynek csúcspontján az ellenségnek úgy ad el gyapotot, hogy ráadásul megbombáztatja saját századát, a kórházban tetőtől talpig begipszelt katona, akibe egy fenti üvegből egy folyadék folyik egy csövön, egy másik csövön egy másik folyadék folyik ki belőle egy lenti üvegbe. Amikor a fenti üveg kiürül, a nővérek csak kicserélik a két üveget.

Nem tudtam megállni, ezért a regény elolvasása után megnéztem a belőle készült 1970-es (52 éves!) filmet. Általában a filmadaptációk nem szoktak sikerülni, de ebben a kétórás moziban kellemesen csalódtam, mert szinte pontosan visszaadta a regény tragikomikus hangulatát. Ráadásul olyan remek színészek játszottak benne, mint Orson Welles Dreedle tábornok szerepében, vagy Martin Sheen, Art Garfunkel (a Simon&Garfukel-ből), Anthony Perkins (tudjátok, aki Norman Bates-t alakítja a Psycho-ban), sőt az Aarfy szerepében játszó Charles Grodin-ban a Beethoven-filmek családapájára ismerhettem rá. Talán Tarantino volna csak képes egy igazi remake-et csinálni a történetből.

A 22-es csapdája egy generáció kultikus regénye, és mostantól már én is ehhez a generációhoz tartozom.