Kortárs épületek

Nagyon szeretem a kortárs építészetet, rendszeres olvasója vagyok az Építészfórumnak, Facebook-oldalukat is követem. Blogomon is rendszeres posztolok építészet témában. A Városliget két, vadonatúj épületéről még télen, átadásuk előtt írtam, azóta mindkettőt átadtát, és mindkettőben volt szerencsénk járni.

A Néprajzi Múzeumban nem sokkal átadása után jártunk, a Magyar Zene Házában pedig tegnap néztük meg a zene- és hangszertörténeti állandó kiállítást.

A Néprajzi Múzeum tetején, középen az 56-os emlékmű

A Zene Háza előcsarnoka

A Zene Háza könyvtárszintje

Miközben mindkét épület sorra nyeri el a legrangosabb nemzetközi elismeréseket, Karácsony Gergely teljesen belemerevedett a ligeti épületeket elutasító álláspontjába, egyik épület megnyitóján sem vett részt. Pedig gyakran tartanak majd mindkét épületben jelentős rendezvényeket, melyen a fővárosnak is illik részt vennie, nevetséges, hogy Budapest két új ékköve pont a fővárosnak nem kell. A Néprajzi Múzeumban megtekinthető egy-egy makett a Ligetről a millennium évéből illetve a tervezett állapotról. Ezeken jól látszik, hogy nem lesz nagyobb a Liget beépítettsége, mint régen volt.

Ráadásul a Zene Háza állandó kiállítása egyszerűen fergetegesen jó, ilyennek kellene lenni minden 21. századi kiállításnak. A belépéskor kap az ember egy audioguide-ot (egy fejhallgató egy nyakban lógó dobozkával), és már előre nyavalyog, hogy jaj, most végig kell hallgatnom az unalmas vezetést, de ez a kütyü valami egészen más. Ahogyan a közelébe érek valamelyik installációnak, azzal kapcsolatos hangot kezdek el hallani. Ha egy ismertető videó megy, rákapcsolódik annak hangcsatornájára, de úgy ám, hogy ahogyan forgatom a fejemet, úgy megy át a hang egyik fülemből a másikba, vagyis érzékelem, hogy honnan jön a hang. Ha hangszer előtt állok meg, rögtön elkezd nekem játszani. Egy Haydn-vonósnégyes  négy szólamának kottája ki van téve négy szék elé egy-egy kottaállványra. Ha leülök az elsőhegedű kottája elé, megszólal az a szólam, és a kottán is látom, hogy éppen mit játszik. Leülök a másodhegedű kottája elé, akkor bekapcsolódik annak szólama is, majd ezt követi a brácsa és a cselló: ha leültem minden székre, a végén már mind a négy szólamot hallhatom egyszerre. Bach orgonamuzsikáját úgy élvezhetem, hogy az orgonasípok alatt sétálok, és mindig azt a szólamot hallom, amelyik síp alatt vagyok. Közép-Ázsia térképén sétálva mindig annak a népnek a népzenéjét hallom, amelyik országra lépek. Zseniális, hibátlan, mindenkinek látnia-hallania kell!

De amiért valójában ezt a posztot írom, az az, hogy milyen nagy a kortárs építészet elutasítottsága az átlagemberek körében, és hogy ezt milyen jól használja ki a Fidesz historizáló, múlt századi épületek korhű visszaépítésével. Talán az építőművészet az egyetlen, ami elől "nem tudunk elbújni". Képzőművészeti kiállításra nem kötelező járni, kortárs zenét sem kötelező hallgatni, színházba járás és olvasás nélkül is megvan az ember, de az épületek ott vannak a szemünk előtt. És míg engem lelkesít egy két merész épület, nagyon sokan csak otromba üveg-beton förmedvényt látnak benne, különösen ha régebbi épület mellé vagy annak kiegészítéseként épül.

Néhány példa:

A Margit körút Rómer Flóris utca sarka így nézett ki gyerekkoromban:

A még a 19. század végén épült iskolaépület mellett apró földszintes házak voltak, a saroképületben egy félkarú írógép- és kerékpárműszerész műhelye volt, anyám ide hordta írógépét javíttatni. Később a kis épületeket lebontották és egy parkocska volt a helyén, most pedig az iskolaépülettel szerves egységet alkotó irodaépület épül fel.

Az elutasítók legfőbb érve a  hozzáépítés ellen, hogy miért nem az utca stílusában építenek hozzá. Hát a második képen jól látszik, hányféle építészeti stílus megtalálható a Margit körút környékén. Talán a legszebb a Rómer Flóris utca másik oldalán lévő, a múlt század '30-as éveiben épült "dugattyús ház", melynek csodálatos lépcsőháza azóta is kedvelt filmforgatási helyszín.

De ugyanígy fogadja a közvélemény a Népfürdő utca Révész utca sarkán álló egykori Révész Fűtőmű épületének kibővítését is. Az egykori áramfejlesztő épületével szemben lévő régi gyárépületben már 15 éve korszerű loft-lakások vannak, most ezt az épületet is kiegészítik egy kortárs résszel. A tervezők pedig kapnak a kommentelőktől hideget-meleget.

Ennek ellenpólusaként viszont zömében állami beruházás formájában a múlt század elején, historizáló stílusban épült, a II. világháborúban megsemmisült, de már saját korukban is erősen vitatott épületeket építenek  vissza eredeti formájukban, íme néhány példa a Hauszmann Alajos-program keretében a Budai Várban visszaépítendő épületek:

József főherceg palotája

Vöröskereszt székház

Honvéd főparancsnokság

Pénzügyminisztérium

A visszaépítésre az jellemző, hogy az összes épület vasbeton vázra épül, de a külső épületdíszek a Laki Épületszobrász cég jóvoltából az eredetiek lesznek. Viszont a belső infrastruktúra 21. századi, modern. Ezekkel az épületekkel szemben több kifogás szokott felmerülni.

1. Már saját idejükben, a 20. század elején vitákat váltott ki ekkora tömegű épületeknek a Budai Várba történő  építése.
2. A József főhercegi palota és a Vöröskereszt székház jövőbeli funkciója egyáltalán nincs tisztázva.
3. A Budai Várba telepített közhivatalokkal szembeni általános kifogás, hogy megnöveli az autósforgalmat, és elzár területeket a turistáktól.

A Várban a '70-es években háborús foghíjtelkekre épített, a kortárs építészek által nagyra tartott modern épületeket (egykori Teherelosztó és az ún. Diplomataház) egyszerűen lebontották, helyébe szintén historizáló (az én szememben giccses) épületek kerülnek majd. A historizmus a 20. század giccse volt, nekünk, a 21. század elejére pedig ennek replikái jutottak. Az építészeti giccs és a populizmus pedig kéz a kézben járnak.