27 évvel ezelőtt síeltem először Ausztriában, mégpedig akkor is a Mura völgyében, a Murautól nem messze lévő Sankt Lorenzen ob Murau településtől délre lévő hegyen, a Kreischbergen. Korábban én csak Csehszlovákiában (a Kis-Fátrában, az Alacsony-Tátrában, a Magas-Tátárában, az Óriáshegységben) illetve Magyarországon (Eplényben, a Dobogókőn, a Nagy-Hideghegyen, Visegrádon, a Kékesen) síeltem. Illetve síeltem még a bolgár Vitosán és a lengyelországi Szczyrkben.
Miután Katit megismertem, 1989-ben és '91-ben a Chopokon, '90-ben pedig a cseh Óriáshegységben voltunk együtt síelni. Aztán jöttek a gyerekek és öt évre abbamaradtak a síelések, csak 1996-ban kezdtük újra ezt a sportot, és a Fogarasi Síiskola szervezésében elsőszülöttünkkel (Orsit másfél évesen a nagyszülőkre hagytuk) és sógornőmékkel már Ausztriát vettük célba. Szállásunk akkor Rantenben, egy kis panzióban volt. A Kreischbergen utána még néhány alkalommal síeltünk (2001 újévét Murauban köszöntöttük, 2003-ban Stadl an der Murban volt a szállásunk, 2018 újévét - már egy nagyobb társaságban - Mariahofban vártuk).
 |
| Kreischberg, 1996 |
Bár a Kreischberg családias varázsa mit sem változott 27 év alatt, azért 1996-ban sok minden volt másképpen, mint 2023-ban:
- Magyarország még nem volt uniós ország, szigorú határellenőrzés volt kifele és befelé is;
- Ausztriában még schilling volt a fizetőeszköz;
- Az M1-es autópálya már fizetős volt, de még fizetőkapus rendszer működött rajta. Parndorftól akkor az 50-es közúton, a Fertő-tó és a burgenlandi lankás szőlőültetvények között haladva Kismartonnál lehetett rátérni az autópályára. Semmeringnél még nem volt kész az alagút, így a hágón kellett átkelni. Ma már autópályán haladhatunk Sopronig, és ugyanúgy Kismarton alatt térhetünk rá az S31-esre, a Semmering alatt pedig hosszú alagútrendszer visz át;
- 1996-ban még nem volt GPS-ünk, térkép alapján tájékozódtunk. Első autós GPS-emre még 11 évet várni kellett;
- Akkoriban még olyan síbérlet volt, amit be kellett dugni a leolvasóba. A pénztárnál gumiszalagot adtak hozzá a nyakba akasztáshoz, de pár schillingért lehetett kapni csíptetős síbérlet-tartót, íme egy eredeti kreischbergi darab:
- Az informatikai rendszer is kicsit elmaradottabb volt, mint most, emlékszem mekkora nagy szó volt, hogy a Hüttében volt egy szerkezet, ami lefényképezte az embert, és azt el lehetett küldeni tetszőleges email-címre. Akkoriban még csak céges emailem volt. Manapság az ember letöltheti a netről, hogy melyik nap mennyit síelt. Íme a mostani termés:
- Akkoriban még szinte senki sem síelt bukósisakban, csak az egészen kis gyerekek. Ma már alig látni nem sisakban síző felnőttet;
- És talán a legnagyobb különbség, hogy 27 évvel ezelőtt egyetlen magyar sem dolgozott a vendéglátásban, ma meg már szinte mindenki (pincérek, szakácsok, takarítók, síoktatók) magyar, nem is volt érdemes német nyelvvel próbálkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése