Tavaly ilyenkor kellett volna a Madáchban bemutatni a Broadway-n is csak 2019-ben bemutatott vadi új musicalt, az Aranyoskámat. Mivel Szirtes Tamásék úgy döntöttek, hogy David Yazbek és Robert Horn darabját non-replica változatban, azaz teljesen saját rendezésben adják elő, gondolom sokkal hosszasabb lett az egyezkedés a szerzőkkel, mint eredetileg tervezték. A 2021. szeptemberi bemutatót először 2022. májusra halasztották, majd 2022. szeptemberére. Kati már másfél éve vett rá négy jegyet, de azt hittük, hogy ezzel is ugyanúgy járunk majd, mint az Alföldi Róbert által megrendezni kívánt West Side Storyval, amit 2022. januárjáról 2022. júliusra halasztottak, majd végleg elmaradt.
A musical alapjául a Sydney Pollack által 1982-ben rendezett azonos című (angolul Tootsie) film szolgált, mely Dustin Hoffman (Esőember, Diploma előtt, Maraton életre-halálra) igazi jutalomjátéka volt olyan színésztársakkal, mint Jessica Lange (King Kong, Mindhalálig zene, A postás mindig kétszer csenget), Bill Murray (Szellemírtók, Idétlen időkig). A sztori igazi "férfi szoknyában" történet, ráadásul én úgy emlékeztem, hogy láttam a filmet, de kiderült, hogy keverem a Mrs. Doubtfire című filmmel, melyben Robin Williams játszik egy nőnek maszkírozott férfit.
Szóval, ahogyan lenni szokott, a szombati színházi este után másnap megnéztük a filmet is, ahogyan ezt tettem két nemrégi olvasmányommal, A 22-es csapdájával és a Vesztegzár a Grand Hotelbennel kapcsolatban. Így aztán megbizonyosodhattam, hogy valóban nem láttam a filmet korábban.
Érdekes volt a darabot és a filmet megnézni az elmúlt évek metoo-botrányai után, melyekbe olyan zseniális rendezők buktak bele, mint Marton László, Kerényi Miklós Gábor, Gothár Péter. Az ugyanis az alaptörténet, hogy egy munkanélküli színész elvállal egy női szerepet, így aztán a saját bőrén tapasztalhatja meg a férfi kollégák hímsovinizmusát, lekezelő, a nőkre csak szexuális tárgyként tekintő rendezőket, színésztársakat. A Michaelből Dorothyvá átalakult főhős bátran kiáll a női nemért, ezzel nagy respektet vív ki a női kollégák és a nézők szemében is. Aztán persze mindenféle bonyodalmai lesznek (a férfiak rányomulnak, ő pedig szerelmes lesz partnernőjébe).
Pont nemrég hallottam a rádióban egy beszélgetést, hogy ami még a '80-as, '90-es években általános norma volt a férfi színházi és filmrendezők körében, a metoo térnyerésével már Magyarországon is elfogadhatatlan viselkedéssé vált. Valójában a botrányokkal érintett magyar rendezők normakövető módon viselkedtek, ami után utólag már hiába magyarázkodtak. Mai viselkedési normát kértek tőlük számon évtizedekkel ezelőtti viselkedésükért.
Ami a filmből készült musicalt illeti: sok tekintetben hűen követi a filmet, sok tekintetben eltér tőle. Például van egy párbeszéd a színész és a producer között, ami szó szerint ugyanúgy hangzik el a filmben, mint a musicalben:
Producer: Azért mondta ezt, mert ez a véleménye, vagy mert szeretné megkapni a szerepet?
Színész: Mit válaszoljak, hogy megkapjam a szerepet?
Producer: Ez volt a helyes válasz, magáé a szerep.
És talán nem árulok el nagy titkot, hogy végül happy end lesz (sőt, a filmmel ellentétben dupla happy end). A főszereplő számára igazi kihívás olyan dalokat elénekelni, melyek már kicsit a tenor fölött vannak, A színházrendezőt játszó Magyar Attila számára pedig a "nyuszitánc" instruálása (tényleg a darab egyik csúcspontja). Szóval végül is nézhető-hallgatható musical volt. Aki látni szeretné, annak sajnos 2023-ig várni kell, idén a mi előadásunk volt az utolsó.
Posztom végére beszúrom az eredeti Broadway-előadás trailerét:
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése