Stimmzettel

Vagyis szavazócédula. A hétvégén négy ukrán szakadár megyében, Luhanszkban, Donyeckben, Zaporizzsjában és Herszonban "népszavazást" tartottak az Oroszországhoz való csatlakozásról, és "természetesen" mindenütt 90% fölötti eredmény született, pénteken ki is hirdetik a csatlakozást, megtartják az ünnepséget és új térképeket nyomtatnak. Orosz Anyácska 500 km-t nyugat felé nyomult.

Az oroszok szerint ez már orosz anyaföld, amit megvédeni nem agresszió, hanem honvédelem. Nekem pedig erről az egészről egy 84 évvel ezelőtti esemény, Ausztriának a Német Birodalomhoz való csatolása jutott eszembe. Ott is tartottak egy megerősítő népszavazást, így nézett ki a szavazólap (Stimmzettel):

Azért a németek sem voltak kispályások a tömegmanipulációban, nézzétek meg a Ja és a Nein közötti különbséget! Ausztriában is a túlnyomó többség a csatlakozás mellett szavazott, de abban a történészek nagyjából egyetértenek, hogy a választási csalások és manipulációk ellenére az osztrákok többsége valóban csatlakozni akart a Birodalomhoz.

Minden történelmi hasonlat sántít, de az Anschluss csak nyitánya volt egy nagy világégésnek. Én pedig már az orosz-ukrán háború kezdetétől azon gondolkodom, hogy vajon mi adja az ukrán identitást? Mi adta annak idején a Német Birodalom árnyékában azért sokakban megmaradt osztrák identitást, amely olyan jól ábrázolva van a Muzsika hangjában a Von Trapp család történetében? Mi adja az ír identitást a brit birodalom árnyékában? 

• Talán a nyelv. Ukrajna kétharmada az orosztól különböző ukrán nyelven beszél, de az oroszok mindig is érzékeltetik, hogy igazi irodalmi értéke csak az orosz nyelvnek van, nem véletlen, hogy az ukrán Gogol is orosz nyelven írt, akárcsak Ukrajna Nobel-díjas írónője, Szvetlana Alekszijevics. Az osztrákoknál nincs nyelvi különbség, Írországban pedig csak elvétve beszélnek anyanyelvként írül, Írország mind a négy Nobel-díjas írója (William Butler Yeats, Seamus Heaney, Samuel Beckett és George Bernard Shaw), valamint James Joyce is angolul írtak.
• Talán a vallás. Bár Ukrajnában sokan görög katolikusok, vagyis elismerik a pápa fennhatóságát, de a többség ugyanúgy ortodox keresztény, mint az oroszok. Ausztria ugyan katolikus ország, de Németország jelentős része is az (a másik része protestáns). Egyedül az íreknél döntő tényező a katolicizmus a britek protestantizmusával szemben.
• Talán a történelem. Az ukránok történelmük során több birodalom között örlődtek, akárcsak mi, magyarok. Az íreknek épp elég volt a britek uralma. Az osztrák identitás a Habsburg örökségből fakad, Mária Terézia óta önálló császárság és a 19 század elején végleg kikerültek a már csak formálisan létező Németrómai Birodalomból. Az első világháború után hirtelen egy piciny köztársasággá váltak, nem csoda, hogy sokakban élt a birodalmi nosztalgia.

De vajon él-e ez a birodalmi nosztalgia az ukránokban? Mi erősebb bennük, a nyugathoz való tartozás vágya, vagy az, hogy ismét részei lehessenek egy nagy szláv birodalomnak? Amikor a magyar állami történelemkönyvben az alábbi képpel illusztráljuk a jelenlegi Ukrajna helyzetét, azt sugalljuk a felnövekvő ifjúság számára, hogy nem létezik ukrán identitás, Ukrajnának nincs beleszólása saját sorsába.

Változatlanul úgy gondolom, hogy az orosz-ukrán háború természete kettős: egyrészt stratégiai játszma a kelet és a nyugat között, ugyanakkor a keleties, despota, állami oligarchiára épülő rendszer és a nyugati értékrendszer, a nyitott társadalom közötti értékválasztás. Ukrajnát megcsapta a szabad nyugati levegő, nem akarnak újra bezáródni egy dohos birodalomba. Sajnos a háború kapcsán csak arról beszélünk, mit akarnak az oroszok, mit akarnak az amerikaiak, mit akar Európa, de egy szó sem esik az ukrán nép akaratáról. 

Persze erre Petra volt történelemtanárát hozhatnám fel példának, aki szerint a "nép" sohasem volt történelemformáló erő. De akkor minek népszavazás, minek Stimmzettel? Kérdezem ezt egy közelgő új nemzeti konzultáció előestéjén.