Gorbi

Gorbi - csak így hívta a világ a második világháború után a világpolitikára legnagyobb hatással lévő politikusát. Azóta sem volt olyan politikus aki akkorát tudott volna fordítani a világ szekerének rúdján, bár Putyin erősen aspirál erre a szerepre.

Gorbi nélkül nem omlott volna le a vasfüggöny, a keleteurópai országok nem indultak volna meg demokratikus átalakulás útján, talán még mindig ideiglenesen állomásoznának nálunk a szovjet csapatok. Nekem is - 30 felé közeledve - Gorbacsov adta vissza a reményt, hogy gyermekeimet már egy nyugatias Magyarország polgáraiként nevelhetem.

A sors fintora, hogy halála után megtagadták tőle az állami temetést (az alkoholista Borisz Jelcinnek bezzeg ez még járt), Putyin "egyéb fontos elfoglaltságára" hivatkozva nem ment el a búcsúztatására, de a külföldi vezetők közül is egyedül Orbán Viktor vett részt a szertartáson. Jó, mondjuk szinte az összes nyugati vezető ki van tiltva Oroszországból, ezért alapvetően Moszkvába akkreditált diplomaták mentek el a temetésre, de sok ország még csak nagyköveti szinten sem képviseltette magát. Így tettek például a németek. A temetésen szintén részt vett Schmidt Mária a német politikusokat hálátlanokat és tiszteletlennek nevezte. Tényleg zavarba ejtő a németek viselkedése, akiknek Gorbi visszaadta az NDK-t.

Gorbacsov és Honecker

Sokak szerint csak városi legenda, hogy amikor Gorbacsov 1989 októberében, pár nappal az NDK megalakulása 30. évfordulója után Berlinben járt (Hauptstadt der DDR!), ezt mondta volna Erich Honecker NDK-s pártfőtitkárnak:  “Aki késlekedik, azt megbünteti az élet”. Hogy így volt-e vagy sem, nem tudható, de a búcsúcsóknál valamit a fülébe súghatott, mert október 19-én Honecker lemondott, és a helyébe lépő Egon Krenz november 9.-én megnyitotta a berlini falat a keletnémetek előtt, ezzel az európai vasfüggöny végérvényesen leomlott, melyet egy év múlva követett a Wiedervereinigung és a szovjet csapatkivonások az egész térségből.

Budapesti belvárosi séta Kádárral

Úgy tudom, mindössze egyszer járt Gorbi Magyarországon, 1986-ban, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülésén, de azért jutott ideje egy kis belvárosi sétára is. Kádárral épp úgy nem találta meg a hangot, mint Honeckerrel, de Kádárt az MSZMP reformszárnya 1988-ban megpuccsolta, félreállították.

1991-ban viszont Gorbacsovot puccsolták meg: augusztus 19.-én, amikor nálunk már több mint egy éve regnált az Antall-kormány és kivonták a szovjet csapatokat, reggel a Kossuth-rádióban feléledtek a régi reflexek. Bekövetkezett a reggeli hírszerkesztők rémálma: éjszaka puccsal leváltották Gorbacsovot, de még nem jött ki a hivatalos "vonal", ezért "megromlott egészségi állapota miatt lemondott főtitkári posztjáról" kezdetű ócska TASSZ-jelentést olvasták be egy az egyben. Ugyebár az ember sohasem tudhatja, és jövőre is élni kell valamiből. A puccs végül is Borisz Jelcin bátor fellépésével bukott meg, de a Szovjetuniónak és Gorbacsovnak végleg bealkonyult. A Nobel-díjas Gorbacsovról már nem nagyon szóltak a hírek.

Gorbacsov temetésén különben megjelent az USA moszkvai nagykövete is, és utána azonnal lemondott posztjáról. 2 és fél évig volt nagykövet, vagyis még nem volt itt a sora a cserének. A nyugat és Oroszország kapcsolatai a mélypontra süllyedtek, ennek lett áldozata Gorbacsov végtisztességének megadása is.

Mi azért köszönjük, Gorbi, hogy 32 éve visszaadtad nekünk a reményt.

---