Könyvek hallgatva és olvasva

Amikor júniusban kiutaztunk az unokámhoz, felmerült ajándékötletnek, hogy mivel Orsinak olvasni mostanában nem nagyon lesz ideje a baba mellett, főzés, háztartási munka vagy szoptatás mellett talán jut ideje hangoskönyvet hallgatni. Van egy barátom, aki szenvedélyes hangoskönyv-hallgató (ha éjszaka felébred, hangoskönyvvel ringatja álomba magát), tőle kértem tanácsot. Végül ajándékozott is egy hangoskönyvet Orsinak (Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?), és mellé még beszereztem további tízet, pendrive-ra felmásolva átadtam Orsinak.

Természetesen magamnak is készítettem másolatot, és időnként ezeket hallgatom az autóban. Elsőként az Örkény István visszaemlékezéseiből készült Azt meséld el, Pista! című hangoskönyvet hallgattuk meg. A Bereményi Géza és Mácsai Pál szerkesztésében készült összeállítás nagy sikerrel megy az Örkény Színházban Mácsai előadásában, és a 20. századi magyar sors tűpontos lenyomatát adja a Horthy- és Kádár-rendszerről.

Két Rejtő Jenő-regényt is vittem Orsinak, A tizennégy karátos autót, és a Vesztegzár a Grand Hotelbent. Ez utóbbit még nem olvastam, és Rudolf Péter előadásában igazán élvezetes volt végighallgatni. Rejtő karaktereit azért tudjuk nagyon jól magunk elé képzelni, mert valamennyien emlékszünk Korcsmáros Pál Rejtő-regényekből készült képregényeire. Ebből a regényből film is készült, A meztelen diplomata még valamikor 1963-ban. (A filmnek annak idején az adott különös pikantériát, hogy 1963-ban valóban vesztegzár alá helyeztek egy budapesti szállodát, a Royalt, mert az egyik vendég feketehimlős lett.)

Szendrő József, Márkus László, Garas Dezső

A meztelen diplomatát jól emlékszem, hogy először Egerben láttam 1976-ban, mert egyetemistaként ott voltam nyári építőtáborban, és a koleszban, ahol el voltunk szállásolva, levetítették. Akkor, 46 évvel ezelőtt még a film szinte összes szereplője élt, ma már csak az égi kávéházban nosztalgiáznak a régi szép időkről. Utána olvasva megtudtam, hogy a film forgatásához az Istvánmezei úti Nemzeti Sportcsarnok melletti Jégszínházat bérelte ki a filmgyár, és itt építették fel a Grand Hotel belső tereit. (Szendrő József és Garas Dezső afféle Stan és Pan figuraként szerepeltek a filmben). Most Petrával újra megnéztem a filmet, de már valahogy nem volt olyan elementáris hatással rám, mint fél évszázaddal ezelőtt.

Szintén hangoskönyvben kapta meg Orsi Szerb Antal misztikus könyvét, az Utas és holdvilágot, Kulka János előadásában. Ennél viszont úgy éreztem, jobb, ha újraolvasom a regényt. Igen, valamikor a húszas éveim elején olvastam (vagy elkezdtem olvasni), de szinte semmire nem emlékeztem belőle. Egyszerűen értelmiségi nyavalygásnak éreztem Mihály itáliai bolyongását az Ulpius testvérpár nyomában elmúlt ifjúságát kutatva. Ma már tudom, hogy a regény tipikus életnegyedi (vagy fiatalfelnőtt-kori) válságregény. Az életnegyedi válság ma talán még több fiatal felnőttet érint, mint száz évvel ezelőtt, bár már akkor is tetten érhető volt a magyar irodalomban. Kosztolányi 32 évesen írta a Boldog szomorú dalt:

"...jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben."

Karinthy 26 évesen a Találkozás egy fiatalemberrelt:

"Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem… És ha van még benned valami belőlem, mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe s írd meg nekik… írd meg ezt a találkozást… és írd meg nekik, hogy hagytalak el és hogy tűntem el, beléolvadva az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé…"

Szerb Antal 36 évesen írta a könyvet, és regénybeli hőse, Mihály is ugyanezt a bűntudatot érzi ifjúkori álmai feladása, a konszolidált élet választása miatt:

"Megint megkísérli azt, ami tizenöt éven át nem sikerült: konformizálódni. Talán most sikerül. Ez a sorsa. Megadja magát. A tények erősebbek voltak nála. Megszökni nem lehet. Mindig ők az erősebbek, az apák, a Zoltánok, a vállalatok, az emberek."

Egy Salvator Rosa-festmény, hasonló ihlette a regény címét

Az Ulpius testvérpár, Tamás és Éva az elhagyott ifjúkori álmok örök allegóriájává váltak, az Ulpius-ház nemcsak egy létező épület a Budai Vár keleti oldalában, de egyúttal egy könyvkiadó neve is. Utazási irodák szerveznek utazásokat Umbriába, az "Ulpiusok nyomában". Egy magyar író, Péterfy Gergely évekkel ezelőtt egy umbriai városba, Todiba költözött a feleségével, a szintén író Péterfy-Novák Évával, megalapították az Umbriai Magyar Köztársaságot, és ők maguk is szerveznek irodalmi utazásokat a regénybeli helyszínekre.

Érdekes, a véletlen hozta így, hogy három olyan magyar íróval telt az elmúlt néhány hetem, akiket a vészkorszakban zsidó származásuk miatt munkaszolgálatra vittek. Rejtő Jenő és Szerb Antal nem élték túl, Örkény István csak a véletlennek és a gondviselésnek köszönheti, hogy a munkaszolgálat majd a hadifogság után hazatérhetett.

Ezek is mi, magyarok vagyunk: időről-időre üldözzük a kultúrát, a tudományt, saját értelmiségünket.