Mi a baj a gyermekek védelmével?

A címben feltett kérdést kérdezik ártatlan, elkerekített szemmel fideszes politikusok. Mi csak a gyermekeinket szeretnénk megvédeni. Mitől is? Hát a pedofiloktól és a melegpropagandától. Mi a baj ezzel?

Tényleg, mi ezzel a baj? Miért baj, hogy a teljes konszenzussal indult pedofilellenes törvénycsomaghoz további kiegészítéseket fűztek?

1. Pedofília és homoszexualitás szerepeltetése ugyanabban a törvényben

Gyakori tévhit, hogy a homoszexualitás és a pedofília közös tőről fakad, hiszen mindkettő "nemi eltévelyedés", vagyis egy LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális vagy "queer" - furcsa) emberre potenciális pedofilként kell tekinteni. Ez a közvélekedés politikai oldaltól függetlenül elterjedt, például Szájer József lebukása után sok baloldali kommentelő írta, hogy egy újabb Kaleta Gábor-ügy van Fidesz-oldalon. Pedig a gyermekek védtelenségét kihasználó szexuális ragadozókat nem szabad összekeverni két felnőtt ember közös megegyezésen alapuló kapcsolatával. Ez ellen az LMBTQ közösségek határozottan tiltakozni szoktak, szociológiai és szexuálpszichológiai kutatások bizonyítják a két dolog függetlenségét (vagyis azt, hogy a pedofilok körében nem magasabb a homoszexualitás aránya, mint a teljes populációban).

A homoszexualitás bármilyen formájának megjelenése egy pedofilellenes törvényben durva provokáció az LMBTQ közösség felé. Véletlen, vagy tudatlanság volna? Aligha.

2. Érzékenyítés = propaganda

Szitokszó lett az "érzékenyítés". Pár évvel ezelőtt a bevándorlókkal kapcsolatban merült fel, civil szervezeteket azzal vádolva, hogy befolyásolják az igazságszolgáltatást, ha menekültekkel kapcsolatos érzékenyítő kurzusokat tartanak. A szociális érzékenyítés - Wikipedia-idézet következik - attitűdalakító hatásával odafigyelésre, empátiára és a „normálistól”, a megszokottól való eltérés elfogadására nevel. Vegyes társadalmi hátterű közösségekben, például iskolákban nagyon fontos szerepe van.

A magyar nyelvben a "megértés" és a "megbocsátás" szavakat gyakran használják rokonértelemben, talán ez is oka lehet az érzékenyítéssel kapcsolatos ellenérzéseknek. Pedig a megértés, a szociális háttér megismerése mindig egy lépéssel közelebb visz az elfogadáshoz.

A most elfogadott törvény így fogalmaz: "Egyes szervezetek képviselői ezeken a foglalkozásokon a hátrányos megkülönböztetés elleni felvilágosító tevékenység keretében érzékenyítő programnak nevezett tevékenységgel kívánják befolyásolni a gyermekek szexuális fejlődését, amivel súlyos károkat okozhatnak a gyermekek fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődésében." Ez a törvény indoklásában szereplő szövegrész nettó hazugság. Az LMBTQ emberek iránti érzékenyítésnek nem a szexuális fejlődés befolyásolása a célja, hanem annak visszaszorítása, hogy fiatalok körében, iskolákban megbélyegezzék a "normálistól" eltérő társakat. Enélkül marad a családtól örökölt súlyosan előítéletes megközelítés.

Petráék osztályában évekkel ezelőtt az Amnesty tartott ilyen érzékenyítő foglalkozást játékos formában. Voltak benne cigányok, hajléktalanok, menekültek, szegények és - igen - homoszexuálisok. Az érzékenyítő foglalkozás után senki sem lett sem cigány, sem hajléktalan, sem menekült, sem homoszexuális. Az érzékenyítés nem propaganda.

3. A 18. életév alatt tilos a homoszexualitás bármiféle megjelenítése

A most elfogadott törvény így fogalmaz: "Az Mttv. módosítása biztosítja, hogy azt a műsorszámot, amelynek meghatározó eleme a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának, valamint a homoszexualitásnak a népszerűsítése, megjelenítése, illetve a szexualitás öncélú ábrázolása, azt V. kategóriába kell sorolni."

A "homoszexualitás népszerűsítése" után odaírták: "megjelenítése". Miért? Azért, mert nincs olyan magyar bíróság, mely egy fiataloknak tartott érzékenyítő előadás után ki merné mondani, hogy ez propagandának, népszerűsítésnek minősül. Hívnának nyelvész szakértőt, mondja meg, mit jelent pontosan a "népszerűsítés". Vagyis született egy olyan törvény, mely a "népszerűsítés" szót a közvélemény miatt tartalmazza, a "megjelenítést" pedig az egyértelműség miatt. Oké, iskolai keretek között többé semmilyen formában nem jeleníthető meg a homoszexualitás.

Mostantól Apollónt és férfiszerelmét, Hüakhintoszt ábrázoló festményt sem szabad bemutatni művészettörténet-órán? Vagy ami még rosszabb, tankerületi cenzorok fogják majd megmondani, mi mehet, mi nem.

De persze nem ez a legrosszabb, hanem a 18 éves életkor. A nemi identitás bőven 18 év alatt alakul ki, a személyiségfejlődésnek ekkor van szüksége a legtöbb visszacsatolásra. Egy saját homoszexualitására lassan ráébredő kamasz ki lesz téve az iskolai megaláztatásoknak, hazugságoknak, lapításoknak.

Petrának jár a német Bravo magazin, olyasmi, mint a mi korunkban volt a Magyar Ifjúság, vagy az Ifjúsági Magazin. Alapvetően 14-18 éves korosztálynak szól, és természetesen a német hagyományoknak megfelelően sokkal nyíltabban tárgyalja a szexualitást, mint Kelet-Európában, beleértve a homoszexualitást is. Petra a Goethe Intézetben járt intenzív németre, a német kiadású nyelvtankönyvében a "Család" címszó alatt természetesen a "normális" családok mellett volt patchwork-család (az apa és az anya előző házasságából való gyermekek és a közös gyermekek egy nagy családban) és azonos nemű szülők által nevelt gyermekek is.

Valamiért erősen tartja magát az az elképzelés, hogy ha gátat szabnak a homoszexualitásnak, több lesz az "egészséges" család, sok gyermek születik majd, újra erősödik a magyar. Eközben az alacsony termékenységi ráta valódi okairól nem hajlandók tudomást venni, és a legnagyobb erőfeszítések ellenére is alig nő a születésszám, a gyermekvállalási kedv. Ugyanakkor a NER számára pont ez egyetértés nem fogadható el: túl nagy konszenzus kezdett kialakulni a törvénytervezetnél, muszáj volt tenni valamit. Azóta lehet mutogatni azokra a pártokra, akik nem szavazták meg a törvényt. A teljesen elorigósodott Index egyenesen idáig jutott:

Pedig az élet színes. Mint a szivárvány.