A zsidó humor enciklopédiája

 Apósomék hagyatékából A zsidó humor aranykönyve című könyvvel töltöttem az elmúlt néhány hetet.

Találjátok ki, kik vannak a fényképen! Ha az alábbi fehér területet az egérrel kijelölitek, megtudjátok.

Királyhegyi Pál, Woody Allen, Alfonzó (Markos József), Albert Einstein (kell egy kis humorérzék az általános relativitás-elmélet megértéséhez), Salamon Béla, Sigmund Freud, Kellér Dezső.

Az egyébként szép kiadású kötetet Köves József állította össze régi vicc és anekdota-gyűjteményekből. Vannak benne tipikus keleteurópai haszid viccek, de igazi, nagyvárosi neológ viccek a száz évvel ezelőtti Pest kávéházainak világából. Sajnos csúszott a kötetbe egy-két hiba, vannak ismétlődő viccek, sajtóhibák, látszik, hogy többen dolgoztak a szerkesztő keze alá.

Valamikor egyetemista koromban, talán Woody Allen Annie Hall-jának megnézése után alakult ki bennem az az érzés, hogy a zsidóság és a humor elválaszthatatlanok. Persze ismertem sótlan, humortalan zsidókat is, de valahogy az volt az érzésem, hogy bennük az évszázadok során valahogy kialakult a világ fonákjáról való szemlélésének a képessége. Manapság már a stand-up szépen kiszorítja a múlt századi kabarék konferanszait és bohózatait, talán Sas Józseffel végleg ki is halt ez a műfaj, de lehet, hogy csak a világ lépett túl rajta. Tény, hogy a könyv olvastán nagyon sok Hacsek és Sajó párbeszéd idéződött fel.

Korábban nem tudtam, hogy a zsidóknak is megvan a maguk Naszreddin Hodzsája vagy Till Eulenspiegelje Osztropoli Herschel személyében, és Rátótot is megtalálhatjuk az egykori Jiddislandban, azt a kisvárost Chelm-nek hívják.

Tűz ütött ki Chelmben.

Amikor a tűzoltók a helyszínre értek, kiderült, hogy az oltásra szolgáló tömlő csupa lyuk, használhatatlan.

Az elöljárók összeültek és határozatot hoztak: a tömlőt minden esetben egy nappal a tűz kitörése előtt ellenőrizni kell.

Egy gazdag földbirtokos azt mondta egyszer Herschelnek:

- Ha gondolkodás nélkül azonnal tudsz mondani egy hazugságot, kapsz tőlem egy rubelt.

- Hogyhogy egyet? - vágta rá Osztropoli Herschel. - Hisz kettőt ígértél!

A zsidó vicceknek van egy nem elhanyagolható része, amit ha nem zsidó mesél, akkor az már antiszemitizmus. Vagyis arra a kérdésre, hogy ki a zsidó, nyugodtan válaszolhatjuk azt, hogy az, aki nyugodtan elmondhatja ezt a viccet anélkül, hogy antiszemitizmussal vádolnák meg:

- Csak tudnám - morfondírozik Grün egy sikeres vásár után - , hogy a gojok honnan veszik azt a rengeteg pénzt, amit keresünk rajtuk.

Természetesen minden Móricka-vicc zsidóvicc, ahogyan a "Két ember utazik a vonaton..." kezdetű viccek is az utazó ügynökök világába repítenek vissza minket, amikor még vonaton járták az országot mintakollekcióikkal, portékáikkal:

Egy utazó az állomás jegypénztárában: - Kérek egy jegyet!

- Hová adhatom uraságodnak? - kérdezi a pénztáros.

- Teljesen mindegy! Ahova maga nekem jegyet ad, én ott fogok üzletet csinálni.

Természetesen nagyon sok vicc foglalkozik a kikeresztelkedés témakörével. Az asszimiláció vágya főként a városi zsidóságban nagyon erős volt, és úgy tűnt, hogy a kikeresztelkedés jó lépés ebbe az irányba. A vészkorszak azonban bebizonyította, hogy hiú ábránd volt ez az elképzelés. Azt tudtátok-e, hogy még Herzl Tivadarnak, a cionizmus megalapítójának is eredeti gondolata a zsidóság tömeges kikeresztelkedése volt?

Ábrahám elmegy a rabbihoz:
- Rebe, nagy problémám van. A fiam keresztény lett.
- Gyere vissza holnap, megbeszélem Istennel.
A rabbi másnap:
- Rossz hírem van. Isten semmivel sem tud segíteni neked. Neki ugyanez a problémája.

Végső soron mi különbözteti meg a zsidóvicceket egy átlagos vicctől? Talán az, hogy minden egy kicsit tovább van gondolva, mint egy átlagviccben, ez ad egy kis elvontságot az egésznek:

Grün és Weisz találkozik a Sztálin-szobor előtt.
- Mit szól? - kérdezi Weisz. - Mi lesz?
- Hogy mi lesz - feleli Grün -, azt tudom... De hogy addig mi lesz, azt nem...