Yaarula egy éves lett!

 

Unokánk első 12 hónapja

Igen, most Yaarula a legkedveltebb beceneve a kis Yaara-nak, aki volt már Yaar-yaar, Fatty vagy Fattyke, én szoktam Yaaracskának hívni, de anyukája Yaarula-Babula-nak is szokta nevezni. Március 5.-én lett egy éves, de akárcsak a purim (zsidó farsang), ugyanúgy unokánk születésnapja is elhúzódott egy hétig.

Mi március 8.-án a WizzAir reggeli járatával (az átalakított közigazgatási információs rendszer miatt belassult útlevélellenőrzés nyomán egy órás késéssel) repültünk ki Tel Avivba, nászuram várt minket a repülőtéren. Belülről még sohasem láttuk Orsiék új lakását (csak a lakás új, a ház 100 éves). Orsi, a kis Yaara (akinek aznap nem volt bölcsi) és nászasszonyom várt minket, este aztán befutott a vejem is.

Yaarula az új ruhácskáival

Kilátás az (egyik) erkélyről

Reggeli napsütés hálószobánk ablakában

Két kutya is várt ránk: Orsiék husky-golden keveréke, Molly és nászasszonyomék vizslára hajazó keveréke, Nala.

Vejem mellett Molly, nászom ölében Nala

Izrael forrong, tíz hete sztrájkok és tüntetések vannak országszerte. Anyósom levetíti nekem azt a 20 perces dokumentumfilmet, amit előző héten vetítettek le - mintegy elrettentésül - az "orbáni diktatúráról". Örömmel fedezem fel az egyik budapesti tüntetést mutató snittben Bori lányomat, rögtön meg is írtam neki, hogy benne volt az izraeli tévében.

Csütörtök reggel mi is elkísérjük Yaarat a bölcsibe, ami gyalog öt perc. Délelőtt Orsiékhoz a lépcsőkorlátot jönnek felszerelni, délután pedig megkezdődik a nagy bevásárlás a pénteki és szombati vendégeskedéshez. Orsiéktól mindössze öt percre van Tel Aviv legnagyobb piaca, a Carmel piac. Sajtokat veszünk, zöldségeket, gyümölcsöket. A hús és az alkoholok beszerzését vejem vállalja magára, amikor megjön a szolgálatból, ő is kimegy a Carmelre kedvenc henteséhez.

(Muszáj elmondanom, hogy Sahar a gasztronómiai perfekcionizmust igyekszik teljesen kimaxolni, kávét úgy főz, hogy ha újfajta kávé kerül a kezébe, először kitapasztalja az őrlés finomságát, minden eszpresszóhoz 25g őrölt kávét adagol ki, eloszlatja majd tömöríti, a főzetnek pedig 35 grammosnak kell lennie. A húskészítést is tökélyre fejlesztette, ehhez megfelelő hentest kellett találjon a Carmelen, aki felszeleteli és vákuumcsomagolja a húsokat, amiket Sahar grillezés előtt megfelelő ideig souvidál (fajtától függően 1,5 - 6 órán keresztül 55-60 fokos vízben).

Este megint együtt mentünk az unokánkért a bölcsibe, vacsi és fürdetés előtt még egy kiadós játék is belefért.

Játék a kádban

Játék a kanapén

Eszegetünk, iszogatunk

Mivel holnap és holnapután már ünneplés van, megkezdjük a lufifújást és díszítést. A városban ismét hatalmas tüntetés van, aminek egy merénylet vet véget: nem messze attól a helytől, ahol Orsiék korábban laktak egy palesztin fiatal rá lő három random emberre, végül őt is lelövik. Senki nem hal meg, de két áldozat és a merénylő életveszélyesen megsebesül. Elrontja a hír az esténket.

Péntek munkaszüneti nap, nincs bölcsi. A nők megkezdik a sütést-főzést, én Saharral elmegyek a piacra a még be nem szerzett dolgokat (pékárút, további húsokat, egyebeket) megvenni. Megismerkedek a hentessel és az arab olajbogyó-árussal, akivel vejem az arab nyelvet gyakorolja (arabul tanul ugyanis). A vaj megvásárlásakor megtudom, hogy azért nehéz "hagyományos" teavajat kapni, mert bizonyos élelmiszerek Izraelben is ársapkásak szociális okokból, ezeket viszont nem szívesen tartják a kereskedők. Pont úgy, mint nálunk.

Délelőtt Orsiék három barátja érkezik, mivel purim van, ők is és Orsiék is jelmezbe öltöztek. Sahar Aladdin, Orsi Jázmin, Yaara a kis majom, Mollyt pedig Rádzsának, a tigrisnek öltöztették be.

Sajt-tál van, sütik és alkoholok. Később a felnőttek elmennek egy szórakozóhelyre. Én, Kati, a nászom és Yaarula elsétálunk Tel Aviv legrégebbi városrészébe, Neve Tzedek-be, ami mindössze egy utcányira délre van Orsiéktól. A 100 éves, egy-két emeletes házakat csak azonos stílusban és méretben szabad felújítani, ezért ez Tel Aviv egyik legdrágább környéke, állítólag még Abramovicsnak is van itt háza. Művésznegyed kis kávézókkal, éttermekkel, design üzletekkel. Csodálatos autók gördülnek végig a szűk utcákon.

A városrészt annak idején jemeni zsidó családok alapították, mindegyik család megépítette a maga zsinagógáját. A másik család zsinagógájába be nem tennék a lábukat, ezért szinte minden sarkon van egy kis imaház. Vicces így péntek este, hogy az utcákon vallásos, zsinagógába siető zsidókat látni, valamint maskarába öltözött embereket, akik a purimi buliba igyekeznek.

Yaarulát meghintáztattuk, megcsúszdáztattuk a közeli játszótéren, majd hazamentünk.

Szombaton van az igazi nagy családi buli, délelőtt folyik a sütés-főzés, további díszítések. Orsiék most másik jelmezbe öltöznek: a Szörny Rt-ből Sahar és Orsi a két szörny, és Yarra a nem félő kislány, Boo.

A szülinapi bulin voltunk vagy harmincan, Sahar rokonságából. Sahar egyik unokatestvére épp katonaidejét tölti, egy gépkarabéllyal érkezett az ünnepségre, amit beállított a sarokba. Izraeli mindennapok. A sok fiatal lány agyonajnározták a kis ünnepeltet.

Miután elmentek a vendégek, a vejemmel és a nászaimmal kimentünk a szombat esti tüntetésre. Mint utólag megtudtuk, 200 000-en voltunk. Izraelt az elmagyarországosodástól, elorbánosodástól féltik, mert hasonló folyamatok indultak meg, mint nálunk 12 éve: a bírói függetlenség felszámolása, a nemzeti jelképek kisajátítása, az ellenzék felszalámizása és a nyugat kiszolgálásával való megvádolása.

Felirat: Nem kérünk Magyarországból!

Vasárnap Izraelben munkanap, vittük Yaarat a bölcsibe, utána délelőtt kisétáltunk a Levinski piacra, ahol főleg fűszereket és aszaltgyümölcsöket lehet kapni. Egy bourekas-sütődében megebédeltünk (a sült leveles tésztában túró vagy spenót van, főtt tojást, olivát és chiliszószt adnak mellé), majd végigsétáltunk a HaMesila sétányon, mely alatt a májusban meginduló, jelenleg próbaüzemet tartó új metróvonal fut.

Levinski utca

HaMesila

Az új metrószerelvény az Elifelet állomáson

Nincs Izrael tenger nélkül, ezért a tengerbe is bemártottuk a lábunkat. Csak egyvalakit láttunk, aki a úszással próbálkozott a még elég hideg vízben.

Délután elhoztuk az unokánkat a bölcsiből. Szegénykét az előző nap annyira lefárasztotta, hogy ebéd közben belealudt a levesbe. Otthon még egy jót játszottunk vele, aztán irány a repülőtér. Yaarula ez alatt az egy hét alatt is sokat fejlődött, megtanult puszit dobni, felállni, nagyon figyel a mesélésre, ügyesen használja a kis pracliját.

A WizzAir járata egy órás késéssel szállt fel, kb. hajnali fél háromra kerültünk ágyba.

PS: Posztom végére beszúrok egy puszidobós gif-et: