Ha azt gondoljátok, hogy a posztom címében szereplő mondás Demeter Szilárdtól, Csák Jánostól vagy az Orbán-kormány más kultúr-korefeusától származik, nagyon tévedtek. A Víg Színház Kabaré című előadásán hangzott el.
Kati nagyon kultiválta, hogy nézzük meg, én meg mondtam neki, hogy de hiszen nemrég láttuk a Centrálban. Aztán utána néztem, kiderült, hogy az a nemrég 12 évvel ezelőtt volt, még posztoltam is róla. Emlékszem az az előadás sem adott semmi pluszt Bob Fosse 1972-es, 8 Oscart és további két Oscar-jelölést bezsebelt filmjéhez. Ezt a díjesőt ma már nehéz elképzelni. Még gimnazista koromban láttam. Volt egy nagyon keresztény osztálytársam, aki nehezményezte, hogy Liza Minnelli Oscar-díjat kapott a feslett életű (de nagyon is szerethető) Sally megformálásáért. Mondtam neki, hogy talán azért kapta, mert hitelesen ábrázolta a való életet.
Visszatérve erre az előadásra, régen megette a fene, ha azt kell figyelni, hogy milyen, a mai közállapotokra érvényes áthallás van a darabban. A másik ilyen az volt, amikor egy ócska náci megszakítja a konferanszié egyik dalát (az If You Could See Her Through My Eyes címűt), és azt kérdezi: Miért mondjátok, hogy mi nem engedünk benneteket előadni? Ezt az ócska dalt is előadhatjátok. Bohóckodhattok, szerelmeskedhettek, nem zavar benneteket senki sem. Mintha azt a fejtegetést hallanám, hogy miért mondják, hogy diktatúra van, amikor bárki szabadon elmondhatja a véleményét (csak éppen elvesszük a frekvenciátokat, betiltjuk az újságotokat vagy csak egyszerűen nem teszünk állami hirdetést a médiafelületetekre).
A Kabaré csúcsjelenete a Tomorrow Belongs To Me című dal előadása. Ha ez nem okoz libabőrt, semmit sem ér az egész, mert ebbe a három percbe van belesűrítve a német fasizmus másfél évtizede. Hogyan jutottak el tiszta nemzeti eszmétől a felsőbbrendű fajig, a "majd mi megmondjuk, ki az igaz német, ki az árja" gondolatig. Nos, Bob Fosse filmjében ez a mesteri fokozás csúcsteljesítménye volt. A Víg Színházban a rendező úgy döntött, két részre szedi a dalt, az első felvonásban egy ártatlan kisfiú énekli, a második felvonásban pedig már náci karszalagos milicisták és a velük szimpatizáló civilek. A fokozás elmaradt.
(Huh, még mindig libabőr!)
A fenti kis filmrészletben az a szemüveges öregúr nem hajlandó részt venni a gyalázatban. A Víg Színház előadásában a konferanszié és az Inge nevű táncosnő határolódnak el, meg persze Cliff, a főszereplő, de neki könnyű, ő visszamehet Amerikába.
Az adhat reményt, hogy szerencsére mindig vannak, akik nem menetelnek a többséggel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése