Ötvenöt éve ismerjük egymást

Ismét egy hétvégét töltöttem gimnáziumi osztálytársaimmal Balatonbogláron. A tavalyi 50 éves érettségi találkozó óta egyszer már összejöttünk egy osztálytársamnál. Most Tokaj és a 2023-as Romhány után ismét Balatonboglár volt a helyszín.

Sajnos az elmúlt évben egy osztálytársunk (aki az USA-ban él és nem volt ott az 50. találkozón), valamint két tanárunk a háromból, akiket tavaly sikerült meghívnunk, elhunytak. Sokan egészségügyi problémák miatt nem jöhettek el, ezért idén csak 19-en jöttünk össze.

Természetesen a sok kötetlen beszélgetés mellett volt egy moderált beszélgetés is arról, hogy mit jelent nekünk, hogy hamarosan betöltjük a 70-et (egyik osztálytársam már be is töltötte). Meglehetősen depressziós beszélgetés volt, holott ezek az utolsó éveink, amikor:

• A gyermekeink már többnyire kirepültek;
• A legtöbbünknek a szülei már eltávoztak (bár egyik osztálytársnőm édesanyja nemrég töltötte be a 100-at!);
• Még nem jönnek csőstül a testi bajok.

Szóval elvileg most kellene élvezni az életet. Ezt sokan meg is teszik, vannak szenvedélyesen utazó osztálytársaim, akik már minden földrészen jártak.

A tavalyihoz hasonlóan idén is sokak rávehetők voltak arra, hogy a balatonlellei városházától felsétáljanak a kis-hegyi kilátóhoz (5km/180m).

Jó volt megint találkozni.