"A hajókázásnak most vége. Pihen a komp, kikötötték.
Benne hallgat a sötétség."
De haladjunk szépen sorjában.
Nem szokásom magyar írók családfája után kutakodni, de mivel több családi utalás is szerepel a kötetben, kicsit utánanéztem a Péterfy-k családfájának. A család apai ága a családfáját a 15. századik visszavezető erdélyi református kibédi Péterfy család. (A Pálok ősi sasfészke, Geges Kibédtől légvonalban mindössze 10 km, de a székelyek ismernek egy még rövidebb utat az erdőn keresztül. Igaz, mi Pálok soha nem voltunk nemesek.)
Anyai ágon a szintén erdélyi szász Jékely (Áprily) család adja a szerző felmenőit. A családban az egy főre eső írók, költők, előadóművészek és képzőművészek száma erősen túlreprezentált. A Jékely családban a dédapa Áprily Lajoson és a nagyapa Jékely Zoltánon kívül a másod-unokatestvér ifjú Gerlóczy Márton foglalkozik írással, de a feleség, Péterfy-Novák Éva első kötete, az Egyasszony is felkerült a bakancslistámra. A nagymama Jancsó Adrienne és a testvér Péterfy Bori előadóművészek, az édesapa Péterfy László valamint egy nagybácsi, Jékely Márta férje, Mészáros Dezső szobrászművészek.
Van a Péterfy családnak egy tudós ága is, tulajdonképpen ennek egyik tagját, az író unokatestvérét, Péterfy Hajnát ismertem meg először a családból. 2008-ban úgy éreztem, hogy angol tudásom felfrissítésre szorul, ezért beiratkoztam az International House egyik nyelvtanfolyamára. Életem egyik legszebb féléve volt, egyedüli férfiként 8-10 fiatal hölggyel voltam egy csoportban. Az egyikőjük volt Hajna, akiről hamar kiderült, hogy Péterfy Bori unokatestvére. Akkor ugyanis nagyon népszerű volt Bori lemeze, különösen a Labamba című szám. Hajna édesapjával, az író nagybátyjával egy családi vállalkozásban gyógyászati diagnosztikai anyagok fejlesztésével és gyártásával foglalkoznak.
A Péterfy családban három akadémikus is található: Péterfy Gergely a Széchenyi István Művészeti Akadémai tagja, édesapja, Péterfy László a Magyar Művészeti Akadémián akadémikus, míg a nagybácsi, Dr. Péterfy Ferenc immunológus professzor a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztályán tag. És itt muszáj megállni egy pillanatra. Eléggé közismert, hogy a hazai művészvilág két tudományos köztestületben, a Kosáry Domonkos által alapított SzIMA-ban és a Makovecz Imre alapította MMA-ban tömörül. A két szervezet értékalapon különbözteti meg magát, leegyszerűsítve az egy évszázadra visszavezethető népi-urbánus ellentét szervezeti kivetülései. Köztudott, hogy az MMA nevesítve van hazánk alaptörvényében, a kormány ezen keresztül gyakorolja a kultúrpolitikáját, a mecenatúrát, adományoz művészeti díjakat. Aki nem tagja az MMA-nak, az a hivatalos kultúrpolitika számára nem létezik, éljen meg, ahogy tud.
Bár egyik köztestület sem tiltja a másikban való tagságot, az értékválasztást a legtöbben komolyan veszik. Végeztem egy magánkutatást, és mindössze hat olyan művészt találtam, aki mindkét művészeti akadémia tagja: Skardelli György építész (Papp László Sportaréna, az épülő Puskás Stadion), Turányi Gábor építész (MOM Sportközpont, Kopaszi-gát), Hager Ritta és Lovas Ilona textilművészek, Jókai Anna író és Huszti Péter színművész.
Péterfy Gergely édesapja Makovecz Imre személyes jó barátja volt, számos közös alkotásuk van, például a sárospataki művelődési ház előtt és a paksi templom előtt is áll egy-egy Péterfy-szobor, de a Tabánban, a Bethlen-udvar mellett a kommunizmus üldözöttjeinek emléket állító installációt is Makovecz koncepciójából alkotta meg Péterfy László. Nem tudom, hogy a SzIMA-MMA ellentét mennyire jut érvényre családi szinten, mindenesetre a kötetben Péterfy Gergely több esetben is indulatosan rohan ki az MMA ellen:
"A népi oldal, az MMA esztétikája (nincs egyenlőségjel közöttük, sem e kettő és a Fidesz között, csak nagy, közös részhalmaz) lényegében ugyanaz az esztétika, mint az urbánusoké, csak a vezértulkok épp nem a progresszió, hanem a giccs pártján hepciáskodnak."
"Az értelmiségének maradékát, akik lényegében már csak a Fekete György és Kerényi Imre típusú zombik, arra használja, hogy szívassa és elzárja a pénzforrásoktól azokat, akik nem hajlandók kollaborálni..."
Péterfy Gergelyt én A kitömött barbáron keresztül ismertem meg, innen jutottam el addig, hogy végül alkotótárssá váltunk. (Kedves blogolvasó, aki most felkapod a fejed, hogy milyen alkotótárs, még legyél kis türelemmel). Szóval A kitömött barbárról írtam egy posztot, mely azért lett az egyik legolvasottabb posztom, mert a Kalligram Kiadó megosztotta Facebook-oldalán. A posztom végére betettem a Kaziczyval egy évben született Friedrich Schiller Örömódáját, mert úgy éreztem, ez fejezi ki legjobban az egyenlőségen alapuló előítéletmentes társadalom gondolatát, hát erre mit olvasok most Péterfynél:
"A történet végén a kétségbeesett, kolerában haldokló parasztok agyonverik a zsidókat és az orvosokat, felgyújtják a kastélyokat és az udvarházakat. Nesze neked, Felvilágosodás! Freude schöner Götterfunken, Tochter aus Elysium. Itthon vagyunk."
Szerénységem tiltja, hogy azt mondjam, nagy szellemek, ha találkoznak, egyszerűen arról van szó, hogy valószínűleg sikerült megértenem a regény által közvetített gondolatot. Telt-múlt az idő, a miniszterelnök elmondta március 15-ei beszédét, mely stílusában ordenáré, tartalmában pedig bornírt és történelemhamisító volt. Gondolhattam volna, hogy egy szerző, kinek legsikeresebb regénye a felvilágosodás gondolatának egyik legnagyobb hazai képviselőjéről szól, ezt nem fogja szó nélkül hagyni. Végül Péterfy Gergely az irónia eszközéhez nyúlt és az Orbán-beszéd szavaiból egy nyolcsoros bökverset fabrikált. Bár több hírportál lehozta a verset, engem elkerült egészen addig, míg egy barátom mintegy kihívásképpen hívott föl arra, hogy énekeljem el a verset.
(Megint csak zárójelben: akkoriban Petra lányom a PlayStation Let's Dance játékprogrammjával sokat táncolt, az egyik szám a Hit The Road, Jack volt, melyet Percy Mayfield írt, de Ray Charles vitte sikerre. Ez a szám szólt állandóan a fülemben, ezért választottam ki a vers dallamául). Végül elkészült a dal, de erről is írtam már egy posztot. Na hát némi túlzással így lettünk mi alkotótársak Péterfy Gergellyel, és én elég pofátlanul ezt a fülébe súgtam, amikor a könyvhétre megjelent könyvét, a Mindentől Keletre tárcagyűjteményt dedikálásra átnyújtottam neki. Ezért aztán az alábbi ajánlást írta be a könyvbe:
Egy, a kultúrát generációk óta művelő család számára a NER otrombán kulturálatlan, a felvilágosodás, az európaiság apostola számára bántóan kirekesztő és provinciális, a nemzeti progressziót hirdető számára földhözragadt és perspektíva-nélküli, az igazságot kereső számára súlyosan hazug és képmutató, egy keresztény számára pedig vérlázítóan álszent. Péterfynek szinte minden szavával egyetértettem (mintha csak magam mondtam volna, Ványadt Vánnyatovics).
Már hozzászoktam, hogy a számos kulturális utalást tartalmazó könyv olvasásakor izzik a kezem alatt a Google, annyi mindennek kell utánaolvasnom. Ez most sem volt másképp, de azért volt olyan utalás, amit magamtól is megértettem, pl. "Annuska olaja".
Vissza az alapkérdéshez: Jó-e, ha egy író politikai tárcákat ír, azokat kötetben kiadja? Péterfy szavaival: Jó-e, ha egy ornitológus tollruhát ölt és pacsirtaként csicsereg? Nos, miközben végig élvezettel olvastam a vékonyka kötetet, közben arra gondoltam, hogy kezd elegem lenni a szekértáborosdiból, az akolmelegből.
Ne a jó szélre várjunk, hogy a komp ismét a nyugati part felé induljon, hanem ragadjuk meg az evezőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése