Irodalmi rejtvény hatvanéveseknek

A születésnapos posztomban megírtam, hogy lányaimtól születésnapomra egy szép kehelyben kaptam 60 idézetet 60 könyv 60. oldaláról.

Mostanra sikerült az utolsót papírhengert kibontanom, másfél naponként egy, nem is rossz. Most közreadom a találati statisztikámat.
Találataimat 0, 0.25, 0.5, 0.75 illetve 1 ponttal jutalmaztam attól függően, hogy mennyi segítséggel sikerült eltalálnom a szerzőt és a mű címét.
Az átlagpontszámom 0.8 lett, nem is rossz. A 60 könyvből 40-et olvastam és 44 láttam színházban vagy moziban. 39 könyvre kaptam 1 pontot.
A 60 könyvből mindössze 6 db volt, amit se nem olvastam, se nem láttam, ezek a következők voltak:

• Dosztojevszkíj: Bűn és bűnhődés, 0.5 pont
• Salinger: Zabhegyező, 1 pont
• Brontë: Üvöltő szelek, 0 pont
• Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd, 0 pont
• Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője, 0 pont
• Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány, 1 pont

Látható, hogy a Zabhegyezőt és a Piszkos Fredet annak ellenére eltaláltam, hogy nem olvastam és nem láttam. Ennek az az oka, hogy mindkét szerzőtől olvastam több más könyvet, a stílusuk alapján felismerhető volt leghíresebb regényük (Selingertől még a katonaság alatt olvasta a Magasabbra a tetőt, ácsokat és a Seymur: Bemutatás című könyvet, Rejtőtől kamaszkoromban számos könyvet). Vonnegut a bakancslistámon van, viszont 19. századi lányregényeket (Brontë) nem vagyok hajlandó elolvasni.

A fentieken kívül további két könyv annak ellenére lett 0 pontos, hogy olvastam vagy láttam őket, ezek az alábbiak:

• Erich Kästner: Emil és a detektívek - filmen láttam a modern változatát, akárcsak A két Lottinak vagy A repülő osztálynak.
• Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi - Mennyit olvastam a lányaimnak, idézni is tudok belőle ("Tubák nélkül senyvedünk eme lakatlan szigeten") és néhány epizódot láttam a svéd filmsorozatból is (még a filmzene is a fülembe cseng).

A könyvek között természetesen nem csak regények voltak. Szerepelt közöttük a Biblia (Ószövetség, Mózes második könyve) valamint a Magyar Értelmező Kéziszótár is. Voltak színdarabok (Madách, Katona, Shakespeare, Örkény), mesék (Rémusz bácsi meséi).

Kamaszkoromban nem voltam túl nagy könyvolvasó (nem úgy, mint lányaim, akiknek mindig könyv van a kezükben). Első komolyabb olvasási korszakom a katonaságnál volt, és ezért nem győzök elég hálásnak lenni Nógrádi Péter katonatársamnak, aki a kortárs német és amerikai irodalom felé terelgette érdeklődésemet. Sajnos azonban az akkor olvasott könyvekre emlékezem a legkevésbé.

2008 óta ismét fellángolt könyvolvasási kedvem, ekkor ugyanis pár évig figyelemmel kísértem egy könyvelhagyós játékot, a Veszíts el egy könyvet mozgalmat. Azzal kezdődött, hogy apám talált a 11-es buszon egy könyvet, melyet a játék keretében veszítettek el. Elolvastam, véleményt írtam róla, majd én is elhagytam valahol, hátha valaki megtalálja. Azóta még egy ugyanígy a játék keretében elhagyott könyvet találtam, én magam is hagytam el vagy négy könyvet. A fő csalódást az okozta nekem ebben a játékban, hogy a megtalálóknak nemigen akaródzott véleményt írni a könyvekről, mintha csak az lett volna a lényeg, hogy hányszor veszítődik el és találódik meg egy könyv, a tartalom lényegtelen.

Olvasmányaimról sokat posztolok ebben a blogban, legutóbb Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójáról és Péterfy Gergely Mindentől keletre című kötetéről (ez utóbbi posztomat a szerző megosztotta Facebook-oldalán, amitől a poszt olvasottsága 800-ra ugrott).

Még egyszer köszönöm lányaimnak az irodalmi rejtvény élkészítésére fordított sok-sok fáradságot, amivel három hónapi izgalomban tartottak.