Táncdalfesztivál 50

50 évvel ezelőtt, 1966 nyarán rendezte meg a Magyar Televízió az első táncdalfesztivált, melyet utána '69-ig rögtön zsinórban további három is követett. "Táncdalfesztivál" néven még különböző kihagyásokkal számos műsor volt, az utolsó 1994-ben.
A Táncdalfesztiválok nagy izgalomban tartották a családot, anyám és nővérem lelkes közönségszavazók voltak, postai levelezőlapon lehetett szavazni (helyben maradóra 20, helyközire 40 filléres bélyeget kellett ragasztani, ha jól emlékszem). A '66-os Táncdalfesztivál közönségdíjasa különben az a Bakacsi Béla lett, aki a '62-es Ki Mit Tud győztese volt táncdaléneklés kategóriában, de mára már csak a nagyon öregek emlékeznek rá, hogy volt egy ilyen nevű énekes.
Apropó énekesek: A '66-os fesztivál győztes dalát Kovács Kati énekelte (Nem leszek a játékszered), de hallhattuk az összes akkori legendát, Aradszky Lászlót, Ambrus Kyrit, Harangozó Terit, Koncz Zsuzsát, Koós Jánost, Korda Györgyöt, Németh Józsefet, Sárosi Katalint, Toldy Máriát, Vámosi Jánost és Záray Mártát, Zalatnai Saroltát.
A Táncdalfesztivál megpróbálta domesztikálni, az idősebbek számára is elfogadhatóvá tenni a kezdődő magyar beat-kultúra "szentháromságát", az Illés, a Metró és az Omega együtteseket, sőt, Szörényiék már az első fesztiválom 2. díjat nyertek a Még fáj minden csók című dalukkal.
Utólag visszanézve az előadók névsorát a nevek között már '66-ban feltűnt Komár László is, valamint tett a táncdaléneklés felé egy kanyart Molnár Piroska, akit ma már a Nemzet Színészei között tarthatunk számon.
A következő két Táncdalfesztiválon további olyan nevek tűntek fel, mint Poór Péter, Máté Péter, Szécsi Pál, valamint Mary Zsuzsi és Dobos Attila. Az utóbbi kettő volt a '60-as évek második felének álompárja. A '68-as fesztivált Mary Zsuzsi meg is nyerte Dobos Attila számával, a Mamával. 1968 végén még egy táncdalversenyt rendezett az MTV, a Slágerkupát. Ezen nem egyéni előadók, hanem csapatok indultak, énekeseket sorsoltak össze tánczenekarokkal. A Mary-Dobos páros ezen a versenyen vitték sikerre a Nyári zápor és A trombitás című dalaikat, hogy aztán negyedszázadra eltűnjenek. Akkoriban úgy mondtuk: disszidáltak. Magyarországon nem játszották többé a számaikat, Nyugat-Németországban pedig már nem voltak sikeresek, Dobos Attila visszatért fogorvosi szakmájához, Zsuzsi elvált férjétől és hozzáment Klapka György üzletemberhez és kalandorhoz. Valamikor a '90-es években tértek haza mindhárman, jócskán felkavarva a magyar celebvilágot. De ez már egy külön történet. A Slágerkupát különben nem nyerhették meg, mert ezen a versenyen állt össze Koós János Hofi Gézával. Megnyerték a versenyt és innentől kezdve a Hofi-Koós páros évekig a népszerűségi listák élén állt.
Ami a közönségszavazást illeti, a postai úton történő szavazás után hamarosan (valahol azt olvastam, hogy már 1968-ban) megjelent az elektromos fogyasztók bekapcsolásával való szavazás. A szavazás időpontjában kapcsolták az Országos Villamos Teherelosztó diszpécsertermét. Sorra olvasták fel a neveket, és egy-egy percig nézték az energiafogyasztás alakulását. A közönség véleményének visszacsatolása azóta jelentős fejlődésen ment keresztül. Kezdetben a rádió és televízió kívánságműsoraiban is postai úton lehetett számokat rendelni. 1967-ben indult meg a rádióban a 139-660, a Magyar Rádió automata közönségszolgálata című műsor. A telefonon kért zeneszámokat 10-15 percen belül teljesítették (ez a hanglemezes-hangszalagos világban nem volt rossz teljesítmény), a szerencsés betelefonálókat pedig bekapcsolták az élő műsorba. Kezdetben a műsort Szepesi György, a legendás sportriporter vezette.
1980-ban indult a televízió első betelefonálós vetélkedő műsora, a Kapcsoltam. A telefonszámot több rejtvény megfejtésével lehetett kitalálni, a szerencsés betelefonáló, akit kezdetben Vitray Tamáshoz, később Rózsa Györgyhöz kapcsoltak, egy hagyományos dupla vagy semmi játékban vehetett részt, a kezdő nyeremény 10 Ft, a legnagyobb nyeremény 10000 Ft volt. Az első nyertest, aki elvitte a fődíjat, személyesen is ismertem, évfolyamtársam volt az egyetemen.
Később, már a kábeltelevíziók korában olyan automata vetélkedők voltak, ahol műsorvezető közreműködése nélkül a tévé képernyőjén megjelenő kérdésekre a helyes választ telefonunk nyomógombjaival kellett kiválasztani.
A 2003-ban induló Megasztár című tehetségkutató volt az első, melyben aktívan részt vettem, mint SMS-szavazó. Ez már az interaktivitás egy közvetlen formája volt, alaposan ki is használták a kereskedelmi csatornák pénzgyűjtésre az emelt díjas SMS-eket. Az utóbbi években kezdenek elterjedni a mobilapplikációk segítségével történő közönségszavazások (Rising Star, A Dal). És persze már számos műsor van, ahol az adás során közösségi oldalakon (Twitter, Instagram, Facebook) lehet azonnal véleményt nyilvánítani.
Az első Táncdalfesztivál még az Erkel Színházban, statikus díszletek között került megrendezésre, a mai tehetségkutatók LED-falairól még csak nem is álmodhattunk.
Nagy utat tett meg a technika az 50 évvel ezelőtti első Táncdalfesztivál óta.